A Macron-győzelem tanulságai

2017. május 08. momentummozgalom

Hogy lehet sikeresen szembeszállni a mindenre rátelepedő félelem és az embereket egymás ellen hergelő populizmus politikájával? Bár sok-sok különbség van a magyar és francia politikai helyzet között, nekünk is tartogathat tanulságokat Emmanuel Macron tegnapi történelmi győzelme.

macron1.jpgKép: Christophe Morin/ Bloomberg 

1. Megújulásra van szükség

Emmanuel Macron egy nem szokványos jelölt volt. A korábbi üzletember 39 évesen az ötödik köztársaság történetének legfiatalabb elnöke. Egy kívülálló, aki rövid gazdasági miniszterségén túl nem rendelkezik politikai tapasztalattal, és sosem indult még választáson. Egy éve döntött úgy, hogy új politikai mozgalmat alapít, ami a leszerepelt és megfáradt pártok ellenében méreti meg magát.

Macron kivételes sebességű felemelkedését – ahogy ellenfele, a szélsőjobbos populista Marine Le Pen megerősödését is – a politikai elit hitelességvesztése is hajtja. Francois Fillon korrupciós botránya nem csak őt söpörte el, hanem a jobbközép Republikánus Pártot is meggyengítette. A kormányzó szocialisták szintén elvesztették a választók bizalmát, Francois Hollande a modern francia politikatörténet legnépszerűtlenebb elnökeként köszön le.

A bizalomvesztés, a korábbi politikai tömbök összeomlása jó talaj a szélsőségeknek. Nem törvényszerű viszont, hogy csak ők jöhetnek ki belőle győztesen – ez lehetőség az új mozgalmak felemelkedésére is. Ehhez viszont az is kell, hogy új emberek, például Macron-féle karakterek érkezzenek a politikába. Hogy a politikában eddig alig látszó harmincas, negyvenes korosztály sikeres szakmai karrierrel a háta mögött azt mondja: én is beszállok a közéletbe, én is felemelem a hangom, mert felelősséget kell vállalnom a hazámért.

2. Le lehet győzni a félelmet

Sokáig tartotta magát az a meggyőződés, hogy egy megosztott, elégedetlen, társadalmi feszültségektől terhelt országban az emberek félelmeire építő politikát nem lehet megverni. Vagy leereszkedsz a zsigeri, hergelő üzenetek szintjére, vagy veszítesz.

Macron a nyitottságot a középpontba helyező kampánya csattanós válasz volt a félelemre építőknek. Szlogenszerű féligazságok (és hazugságok) helyett összetett mondatokban is lehet a problémákról beszélni, ha már a problémák maguk is összetettek. Macron arra a lehetetlennek vélt feladatra vállalkozott, hogy elmondja: megérti, hogy sokan félnek a globalizáció okozta gyors változásoktól, de elszegényítjük magunkat, ha bezárjuk a határokat, és kivezetjük az országunkat Európából. A bűnbakkeresés nem elég, működő megoldások kellenek. 

3. A patriotizmus a válasz a kirekesztő nacionalizmusra 

lepen.jpg

Kép: EU Today

A kirekesztő nacionalista politika igyekszik nemzetietlennek beállítani az Európára és a világra nyitott politikai erőket. A nacionalizmus felsőbbrendűséget hirdet, de kishitű és paranoid – a világot összeesküvésekkel teli helynek látja, ahol a nemzetek csak egymás kárára juthatnak előnyökhöz.

Erre a legjobb válasz nem az, hogy átadjuk a nemzetet a nacionalistáknak, hanem a nyitott, befogadó patriotizmus politikája. A nemzet az egyik legfontosabb közösségünk. A hagyományaink és értékeink iránti büszkeség erőt és önbizalmat ad, hogy közösségként szembenézzünk, és jó válaszokat adjunk a kihívásokra, és alkalmazkodni tudjunk a gyors változásokhoz.

Macron saját magát és mozgalmát végig egyszerre büszke franciaként és a világra nyitott európaiként határozta meg. Nem tágított Európától, és attól az üzenetétől sem, hogy a legkomolyabb fenyegetések – a terrorizmus és a klímaváltozás – csak nemzetközi együttműködéssel oldhatók meg. A bezárkózás egy illúzió, nem egy válasz.

4. Európa kitart

Megtörni látszik a populista hullám - a Brexit és Trump után csúnya vereséget szenvedett a jelölt, akit Putyin a hírek szerint pénzzel és információs hadviseléssel is támogatott. A Nyugat halálát vizionálni, de legalábbis 2017-re jósolni tehát korai volt. Nem következett be az Európai Unió szempontjából végzetes fenyegetést jelentő Le Pen-győzelem.

Orbán Viktor azt ambicionálja, hogy az Európa-szerte erősödő széljobbos populista tömb erős emberévé nője ki magát. Stratégiája arra épül, hogy a Nyugat hanyatlik, és mind az európai, mind az amerikai demokráciákban (aktív orosz segédlettel) erősödik a dezintegráció és a befelé forduló nacionalizmus politikája. Ő pedig ezt a hullámot meglovagolva emelkedhet ki, mint az illiberális válasz úttörője.

A hullámlovaglás viszont nem megy, ha nincs hullám. A félelemre építő populizmust persze még bőven nem sikerült megfékezni. De elhárult egy komoly veszélyforrás, és ez fontos győzelem - Orbán ellen is.

5. Felül lehet emelkedni a jobb-bal megosztottságon

Van olyan, hogy egy új mozgalom koherens értékvilággal, de nem a jobb-bal dogmák mentén határozza meg a politikáját. Macron gazdaságpolitikája - bár élesben még nem bizonyított - esélyteremtő és piacpárti elemeket igyekszik ötvözni, az ideológiai vonalon rögzült pozíciók ellenében egy jó adag pragmatizmussal. Baloldalról jobbos radikálisnak bélyegzik (sőt, ő a “kolera” a Le Pen-féle “pestissel” szemben - a kisebbik rossz, de még mindig gyilkol). A Fillon-féle Republikánusoknál persze baloldalibb. (50 milliárd eurós gazdaságélénkítési csomagja pl. a zöld gazdaságot és az infrastruktúrafejlesztést támogatná, de a német megszorításpárti európai válságkezelést is ellenpontozni akarja.)

Macron politikája azt az üzenetet igyekszik átadni, hogy ne hamis dilemmákon, félrevezető ideológiai lövészárkok mentén vitatkozzunk közpolitikai problémákról. Hogy egy példát említsünk - az állami beavatkozás fontos és jó eszköz az esélyegyenlőség biztosítására. Viszont egyes formáiban épp azoknak a csoportoknak árthat, akiket segíteni akar. A baloldal szent tehénnek tekinti a fejlett világ egyik legszigorúbb munkaerőpiaci szabályozását – amikor az épp a francia munkaerőpiac legelesettebb csoportjait, pl. a fiatal vagy bevándorló hátterű munkavállalókat bünteti.

+1. A munka java csak most jön 

macron3.jpgKép: CNN 

Macron nem csak a választással, a kormányzással is lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozott. Nem egyértelmű, hogy hogyan tud egyenlőbb esélyeket és egy új, versenyképesebb gazdasági növekedési modellt kínálni Franciaország számára.

Minden szem rá szegeződik - Kiket nevez ki a kabinetjébe? Hogyan kezeli az e-mail botrány utórezgéseit? Hogyan szerepel a júniusi parlamenti választásokon?

Mozgalma, az En Marche! még csak egy éves, de máris 250 000 tagja van – kétszer annyi, mint a szocialistáknak. Ezen a ponton a legfontosabb útravaló: miért ne sikerülhetne?

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr9712489761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.