In memoriam Helmut Kohl

2017. június 30. Momentum Mozgalom

Helmut Kohl elhunyt. A volt német kancellárt 2017. június 16-án, 87 évesen érte a halál ludwigshafeni otthonában. Ott, ahol a II. világháború után saját maga is részt vett az iskola építésében, hogy elkezdődhessen az 1946-os tanév. Kohl történelmi jelentőségének elismerése még a jövő feladata, ahogy erre Angela Merkel német kancellár is utalt. Minden kétséget kizáróan olyan politikusról beszélünk, akinek teljesítménye meghatározza a mindennapjainkat: a berlini fal lebontása, az Európai Unió megalapítása és a modern Németország eszméjének megalapozása mind az ő nevéhez fűződik. Ez a bejegyzés tisztelgés és emlékezés egy nagy államférfi előtt.

Helmut Kohl igazi példája annak, hogy „Europäernek” lenni és nemzeti érzelmet kifejezni a modern Európában nem egymást kizáró tényezők, hanem egymás feltételei. Ahogy Cem Özdemir német politikus kifejtette: Helmut Kohl életének legnagyobb teljesítménye a német egység létrehozása, ami közvetetten a mai Európa-fogalmunk egyik alapja. Miután a Momentum eddigi rövid nyilvános élete során már kiállt egy sikeres tüntetéssel Európa mellett, fontosnak tartottuk, hogy mi is lerójuk tiszteletünket az ex-kancellár emléke előtt, még ha  nem is mindenben egyezik az álláspontunk a CDU volt elnökével.

pasted_image_0-5.png

1990-es választási kampány plakátja. (Kép forrása.)

Egy-egy fejezetben összefoglaljuk, hogy Helmut Kohl mivel járult hozzá  Németország egyesítéséhez és az Európai Unió létrejöttéhez. Ehhez segítségül hívjuk Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nekrológját, amit a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung jelentett meg. Schäuble a Kohl-adminisztrációk alatt (1984-1989) volt a szövetségi kancellári iroda főnöke, de mindenekelőtt Kohl személyes jó barátja. Azoknak, akik szeretnének többet megtudni Helmut Kohl életéről, ajánljuk az Index összefoglalóját.

Németország újraegyesítése

Helmut Kohl méltán híres a szovjet befolyás alatt lévő Kelet-Németország és Nyugat-Németország újraegyesítéséről. Ahogy Schäuble írja, Kohl elérte az újraegyesítés francia támogatását annak ellenére, hogy Francois Mitterrand (vagy Margaret Thatcher) kevéssé volt lelkes támogatója a német egységnek.

1984-ben tető alá hozott egy máig híres közös megemlékezést a francia elnökkel.

Az apropót a „verduni vérszivattyúnak” nevezett első világháborús csata 68. évfordulója adta, ahol egy közös koporsó két oldalára francia és a német zászlókat terítettek.

pasted_image_0-6.png

Francois Mitterrand (balra) francia elnök és Helmut Kohl (jobbra) kézen fogva tartanak megemlékezést a verduni halottakról. (Kép forrása.)

Ez a szimbolikus tett jelezte Nyugat-Németország végleges szakítását az addigi nemzetpolitikájával, és mutatta meg, hogy különálló országok együtt is tudják siratni közös tragédiáikat. Ezzel véglegesen elásták a csatabárdot, és valóban megszületett a mai európai eszme. A két különálló, de egybefűzött zászló, a két katonaság jelenléte és a két vezető kézfogása jól példázza, hogy ez mit is jelent: egy nemzeteket felölelő, a gőgön és személyes sérelmeken felülemelkedő szövetséget az európai békéért.

Ehhez nyilvánvalóan a kétpólusú világ nyugati tengelyének a támogatását is el kellett nyerni. Ehhez szintén egy Schäuble által leírt anekdotát hoznánk példának: „Egy helyzetjelentés alkalmával a Fehér Házban a sajtószóvivő 1989. novemberének végén jelentette, hogy a kancellár meghatározta az újraegyesítés tervét, “a 10 pontos tervet”, és azt kérdezte az elnöktől, hogy hogyan kellene ezt kommentálnia a sajtó előtt. „Hát” – kérdezett vissza idősebb Bush elnök – „ismerjük a tervet?” „Nem” – jött a felelet; a tervet ugyan bemutatták a Fehér Háznak, viszont még nem hozták teljes egészében nyilvánosságra. Bush erre így szólt:

Mondja egyszerűen azt, hogy mi megbízunk a szövetségi kancellárban!

A fenti történet is jól példázza, hogy Kohl nyugati politikája, és a német-amerikai kapcsolatok elmélyülése, a feltétlen bizalom kialakulása is előfeltétele volt a német egységnek.

A másik fontos tényező a Kelet-Németországgal kapcsolatos ún. németpolitikája volt. A változást alulról, a társadalom szintjéről akarta elindítani, ami azt jelenti, hogy a leghétköznapibb módszerhez nyúlt: támogatta a két Németország lakosainak a találkozását. A 80-as évek végén évente 6 millió keletnémet látogatott nyugati rokonaihoz, ahol az életszínvonalat látva erőssé vált a kormányzat elleni hangulat.

Mindez nem jöhetett volna létre a Magyarországgal való megegyezés nélkül.  Helmuth Kohl 1989. augusztusában az akkori magyar minisztertanács elnökével, Németh Miklóssal találkozott. A megállapodás szerint egy esetleges szovjet bosszúhadjárat esetén Németország támogatta volna Magyarországot. Ennek fejében az osztrák határnál várakozó keletnémeteknek megnyitották a határt. Ez az esemény a páneurópai piknik háromórás határnyitásához képest nagy előrelépés volt. 50-100 ezer keletnémetet engedtek át 1989. szeptemberében a már májusban lebontott vasfüggöny helyén. Ez nagyban meghatározta Kohl elkövetkezendő politikáját is. A következő lépés 1989. november 9-én a berlini fal lebontása volt. Ez a dátum azóta német nemzeti ünnepnappá vált, amit a német egység napjaként ismernek.

pasted_image_0-7.png

Az osztrák határon való átkelés 1989-ből

További belpolitikai lépéseinek megítélése vegyes, mivel gazdasági döntései (például keleti márka és nyugati márka 1:1 arányú váltása) a volt NDK-ban magas munkanélküliséget okoztak. Mivel ebben sok változás nem történt 1998-as választási vereségéig, ezért ki kell emelni egy másik fontos külpolitikai sikert, az 1992. február 7-én aláírt maastrichti szerződést.

Az Európai Unió létrejötte

A  maastrichti szerződés két okból jelentős. Az egyik, hogy az 1993 november 1-én érvénybe lépő szerződés hozta létre az Európai Uniót, illetve ez határozta meg annak három pillérét. A másik, hogy itt került elő a franciák által korábban is propagált valutának, az eurónak a létrehozása.

A három pillér (ami 2009-ig intézményesítetten is létezett), három fontos politikai együttműködési pontot határoz meg.

  • Az első pillér az Európai Közösségeket, a korábbi gazdasági intézményeket, az Európai Szén- és Acélközösséget, az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget fogta össze.
  • A második pillér a közös kül- és biztonságpolitika, aminek keretein belül egy közös védelmi- és biztonságpolitikát hoztak létre. Ennek része volt még az EU-n kívüli kereskedelmi szerződések tárgyalása, illetve harmadik országok pénzelése.
  • A harmadik pillér a rendőri és büntetőügyi együttműködés, amit 2003 előtt bel- és igazságügyi együttműködésnek neveztek.  Ennek feladata volt a törvények betartatása egymás segítségével és a rasszizmussal való  küzdelem.

A másik jelentős ok az euró létrehozásának megalapozása. A franciák az erős Deutschmark ellen akartak egy közös pénz, aminek társadalmi elutasítottsága is nagy volt. Ennek ellenére Kohl mégis az euró mellett döntött. A német márka feladásáról 2002-ben Kohl azt nyilatkozta, hogy sosem akart erről népszavazást tartani, mert „vesztett volna, és bizony hét a háromhoz”, így az euróval kapcsolatban „diktátorként viselkedett”. Itt felmerül, hogy miért vezette be mégis az új pénznemet? Ahogy a Politico egy cikke fogalmaz: azért, mert be akarta bizonyítani a külpolitikának, hogy Németország az igazi európai mintaállam. Ezen kívül pedig napjainkban is láthatjuk, hogy hosszú távon jó döntést hozott, mert Németországnak centrális szerep jut az Európai Unióban.

Politikai karrierje csúnya véget ért: 1998-ban választást vesztett Gerhard Schröder ellen, illetve 1999-ben belekeveredett pártja történetének legnagyobb finanszírozási botrányába. Emiatt el is kellett vonulnia a politikától. Élete utolsó napjait második feleségével, az 53 éves Maike Richterrel töltötte egyre romló egészségben.

Helmut Kohl temetése július 1-én lesz. Ő az első politikus, akit európai szertartással tisztelnek meg. Sírján az Európai Unió zászlaja díszeleg majd, temetésén pedig olyan európai politikusok mondanak beszédet, mint az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, a német kancellár, Angela Merkel, vagy a francia elnök Emmanual Macron. 

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr2612631271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.