Mi az az MTA, és mi van veszélyben? Öt kérdés és válasz a ma esti tüntetés előtt

2018. június 22. Momentum Mozgalom

1. AZ AKADÉMIÁN AKADÉMIKUSOK DOLGOZNAK?

Az akadémiai kutatóhálózatban nem csak akadémikusok, hanem kutatók (segédmunkatársak, munkatársak, főmunkatársak és tudományos tanácsadók) dolgoznak közalkalmazottként, közalkalmazotti bérekért. A jelenlegi változtatás elsősorban a nem-akadémikus kutatók megélhetését érinti.

35634033_2106267136053562_8418269155815325696_n-2.jpg

Állj ki a tudásért!

Tavaly ilyenkor csaknem százezren vonultunk utcára a CEU-ért. Most, egy évvel később a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar tudományos élet függetlensége a tét.

A kormány úgy döntött, hogy az MTA költségvetésének nagy részét mostantól inkább az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztérium kapja meg, hogy ők döntsék el, az MTA mire költheti azt. A kormány az MTA támogatásának átszervezésével és csökkentésével egy újabb lépést készül tenni az akadémiai szféra korlátozása felé.

Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a tudományt nem szabad keretek közé szorítani. Szerintünk tudósaink munkájukkal és tapasztalatukkal kiérdemelték, hogy szabadon, az aktuális politikai érdekektől függetlenül dolgozhassanak.

Tarts velünk! Készíts molinót, hívd el a barátaidat, találkozzunk pénteken fél 6-kor az MTA előtt, és álljunk ki közösen a magyar tudomány függetlensége mellett. Az eseményt itt találod a Facebookon, hívd meg rá a barátaid és gyertek ki együtt!

 

2. AZ ADÓFIZETŐK PÉNZÉBŐL KUTAT ÉRDEKTELEN DOLGOKAT AZ AKADÉMIA?

Az Akadémia alapját közismerten a Széchenyi István, valamint a hozzá csatlakozó Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György felajánlása képezi. Saját vagyonukat ajánlották fel egy „tudós társaság" megalapítására.

A további felajánlások után az I. világháború során e vagyon nagy része békekölcsönként az államhoz került és eltűnt. Ugyancsak jelentős hozzájárulás volt az Akadémia működéséhez a Vigyázó-örökség a két világháború között, ami Vigyázó Sándor végakaratának megfelelően az MTA-hoz került. A II. világháború után azonban az Akadémia vagyonának jelentős része szintén az államhoz került. Az Akadémia tehát jelentős mértékben támaszkodott nem állami bevételekre (bérházak, földek, részvények). Nem volna lehetetlen, hogy a legnevesebb nyugati egyetemek mintájára ma is így működjön, de mivel a vagyont államosították, így költségvetési támogatásra szorul. Ezt egészítik ki a különböző nemzetközi és európai uniós források. Vannak olyan kutatások, amelyeknek az eredményei közvetlenül nem érvényesíthetőek a piacon, ilyenek a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok is, ezek eredményeit elsősorban a kormánynak kellene felhasználnia a társadalmi folyamatok befolyásolására, a kultúra, nyelv, összetartozás és identitás erősítésére.

Az új minisztérium nevében (Innovációs és Technológiai Minisztérium) semmilyen utalás nem szerepel a bölcsészet- és társadalomtudományokra.

Ha azonban a kormánypárti sajtó már előre megírja, mi legyen egy kutatás eredménye, akkor felesleges utólag tudományos eredményeket kreálni ehhez, ez nem tudomány.

Eddig konszenzus volt arról, hogy a kormány (valójában az országgyűlés) nem kér semmit a támogatásért cserébe, ha az MTA-nak kormányzati megrendeléseket kellene teljesítenie, az aláásná az MTA tudományos hitelességét.   

3. A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNYT KELL SZOLGÁLNIA AZ AKADÉMIÁNAK, VAGY A KORMÁNY ÉRDEKEIT?

„Szakemberek szerint hasznosabb lenne olyan embereket előtérbe helyezni, akik a kormányzati feladatok elvégzését tartják elsődlegesnek, és nem igyekeznek mindenáron a ’nemzetközi tudományos közvélemény’ elvárásainak megfelelni.” - írja a Pesti Srácok. Az nem derül ki, kik ezek a szakértők, de ami nem felel meg a nemzetközi tudományos közvéleménynek, az nem tudomány, arra kár költeni. Valójában a tudománynak sem a nemzetközi közvéleményt, sem a kormányt nem kell kiszolgálnia, a tudomány független. (A nemzetközi tudományos sztenderdeknek persze meg kell megfelelni.)

4. HASZONTALAN DOLGOKAT KUTAT AZ MTA? MÉRHETŐ-E A KUTATÁS HASZNOSSÁGA?

A leginkább támadott Társadalomtudományi Kutatóközpont rendelkezik teljesítményértékelési szabályzattal, mely pontszámokat rendel a különböző publikációkhoz, a kutató műveire történő hivatkozásokhoz, konferencia-előadásokhoz, betöltött tudományos tisztségekhez. A nemzetközi tudományos életre gyakorolt hatás több pontot ér.

Azok a magyar tudósok, akik Nobel-díjat kaptak, a nemzetközi tudományra gyakorolt jelentős hatásuk miatt kapták ezt, és nem azért, mert kritikátlanul eleget tettek a mindenkori kormány elvárásainak.

E hatás mérésének egyik eszköze az impaktfaktor, a kutatóközpont legkiemelkedőbb tanulmányait itt lehet olvasni.

5. NEMZETELLENESEK A KUTATÁSI TÉMÁK?

A Figyelő cikkéből nyilvánvaló, hogy annak szerzője csak a tanulmányok címét olvasta, és azokat válogatta ki, amelyek a jelenlegi kormányzati politika számára vörös posztót jelentenek, függetlenül attól, hogy a kutatók ténylegesen milyen következtetésre jutnak. Egy tanulmány, aminek a címében szerepel a migráció szó, nem feltétlenül arról szól, hogy hogyan telepítsünk be az országba minél több migránst minél rövidebb időn belül, hanem például arról, melyek azok a problémák, amik miatt valaki elindul a saját hazájából egy idegen országba. Önmagában egy publikáció címe vagy témája nem lehet se pro, se kontra érv, hiszen a megállapításait lehet csak megítélni. Ezek a tanulmányok segíthetnének a problémák kezelésében, ha a problémák kezelésére tényleg lenne kormányzati szándék.

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr6614064973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.