A hagyományos szakmák elavulása és a kiút

2018. szeptember 19. Momentum Mozgalom

A modern technológiák egész iparágakat fordítanak fel fenekestül, miközben sorra veszik át a dolgozók korábbi feladatait. Ezzel párhuzamosan a munkavállalók világszerte egyre növekvő félelemmel néznek a jövőbe. A jelenség nekünk, magyaroknak is ismerős: a rendszerváltás utáni gazdasági csődhelyzetben százezrek veszítették el az állásukat, sokan nem is egyszer, majd az ezt követő hazai modernizációs „forradalom” tömeges nyelvtanulási és szakmai átképzési hullámot indított.

momentumblog_munka2.jpg


Becslések szerint az általános iskolát ma kezdő gyermekek 65%-a olyan szakmában dolgozik majd, amelyik ma még nem is létezik. A ma leginkább keresett szakemberek – adatelemzők, alkalmazásfejlesztők vagy a felhőalapú szolgáltatások specialistái – olyan szakmákat művelnek, amelyek nem is léteztek öt vagy tíz évvel ezelőtt.

Egy közelmúltban megjelent publicisztika szerint valójában nem a technológiai fejlődés jelenti a legnagyobb veszélyt a munkavállalók versenyképességére, hanem a változtatást akadályozó lelki okok, valamint a képességek fejlesztésére való hajlandóság hiánya.Egyedül az élethosszig tartó tanulás képessége biztosítja azt az intellektuális rugalmasságot és szakmai alkalmazkodóképességet, ami szükséges egyrészt a frissen keletkező állások betöltéséhez, másrészt a munkahely megszűnése miatti problémák mentális kezeléséhez. Figyelmeztető azonban, hogy 2017 során az eurózónában a munkavállalók mindössze tíz százaléka vett részt bármiféle továbbképzésben. Ráadásul a fenti arány annál kisebb, minél idősebb korcsoportokat vizsgálunk. Mi ennek az oka?

Szaktudásunk bővítése, esetleg új szakmák szerzése, komoly lélektani, intellektuális és olykor anyagi gátak leküzdését igényli. A viselkedési közgazdaságtan szerint az emberek általában a meglévő helyzet megőrzésére törekednek. Túlbecsülik a megszokottól való eltérés okozta lehetséges veszteséget, miközben alábecsülik az attól várható nyereséget. Az élethosszig tartó tanulást igen ráfordítás-igényesnek tartják, már ami a szükséges időt, pénzt és erőfeszítést illeti, az elérhető előnyöket pedig felettébb bizonytalannak, különösen gyors technológiai váltások idején. Ezt a szemléletet erősítheti a kényszerű munkakörváltás vagy a munkanélkülivé válás okozta depresszió és a reménytelenség érzete.

Ráadásul az időskori váltás az ismert emberi fejlődésmintáknak is ellentmond. Sokan, már viszonylag fiatalon megtapasztalják tanulási képességeik romlását. A memóriánk, elvont okfejtési képességünk, továbbá az új tudásanyag elsajátításában mutatott hatékonyságunk már húszéves korunk körül romlani kezd. Ahogy idősebbek leszünk, fenti képességeink hanyatlanak, ami a tanulást egyre nehezebbé teszi. Csak az a fajta tanulási képességünk – a „szerzett intelligenciánk” - fejlődik, amely az évek során megszerzett kommunikációs és a vezetési gyakorlatunkhoz kötődik.

A mai átképzések részben azért rossz hatékonyságúak, mert az emlékezőképességet, az elvont gondolkodást és az új tudásanyag elsajátításának képességét követelik meg a résztvevőktől. Az amerikai gazdasági tanácsadók egyik szervezete 2015-ben kimutatta, hogy a továbbképzésben résztvevők száma 1996 és 2008 között folyamatosan csökkent.

Hamis az a feltételezés, hogy a munkavállalók, koruktól és a képzettségüktől függetlenül, önállóan megteszik a szükséges lépéseket saját munkaerőpiaci versenyképességük megőrzésére. Ez ugyanis csupán a legmagasabb képzettségű és legjobb munkásokra jellemző, azokra, akiket az automatizálási hullám egyébként sem fenyeget. Mindez persze változhat a jövőben, hiszen a fiatalabb generációk már eleve azzal a tudattal nőnek fel, hogy életük végéig tanulni kell.

Van-e kiút a fenti csapdából?

A pályakezdőknek és pályamódosítóknak ajánlatos lenne személyi tanácsadókat biztosítani, akik végigkísérhetnék őket a képzés és az állásvadászat lélektanilag is embert próbáló folyamatában Ha ez a fajta tanácsadási szolgáltatás általánossá válik, a munkavállalók sokkal nagyobb valószínűséggel élnek is a lehetőségével. Ehhez azonban szükséges volna, hogy a kormány, az önkormányzatok, a szakszervezetek és a különböző iparági testületek tömegesen indítsanak a fentieknek megfelelő mentori programokat.

Ezzel kapcsolatban a Momentum javaslatai:

  • Munkaügyi Központok helyett Karriercentrumokat hoznánk létre,
    ahol segítséget kaphatnának a lehetőségeikről kevés információval rendelkező pályakezdők, az új munkahelyi kihívásokat igénylők, vagy a jobb, magasabban fizetett állást keresők, és mindenki, aki a változó igényekre válaszul fejleszteni szeretné a munkaerőpiaci készségeit.
  • Felnőttképzések igényre szabása
    Másfél-két éves képzések helyett lehetőséget kell teremteni arra, hogy a jelentkező azokat a modulokat vehesse fel, amelyekre tényleg szüksége van és amelyek hasznosak az elhelyezkedése szempontjából.
  • Digitális készségeket fejlesztő képzések minden életkorban
    A digitális kompetenciák szükségessége folyamatosan nő. Épp ezért minden eszközzel támogatni kell, hogy minél több karrierközpontból elérhetőek legyenek jó minőségű, piacképes tudást átadó képzések, amelyek felhasználói alapismereteket és programozói tudást adnak át - különös tekintettel a már munkaerőpiacon levők továbbképzésére.

    Bővebben programunk Lehetőségekkel teli ország című fejezetében olvashattok.


Mindezen túl, célszerű volna a vállalatoknak nagyvonalú adókedvezményt nyújtani, hogy többet fektessenek a különféle továbbképzési programokba. E képzések, figyelembe véve a felnőtt ember ismeretelsajátítási képességének valós mértékét, az új tudást csak fokozatosan átadva működhetnének, miközben a kommunikációval, irányítással, szervezéssel kapcsolatos megszilárdult képességek fejlesztésére helyeznék a hangsúlyt. A tapasztaltabb munkavállalók esetén más szemszögből lenne szükséges megközelíteni a helyzetet: az új tudásanyag elsajátítása mellett a fókusz inkább olyan, ugyancsak értékes területekre esne, mint a problémamegoldás és önmaguk menedzselése.

  • Támogatási program, amely az együttműködő cégeket díjazza
    Kisebb cégek közös beruházásainak ösztönzése adókedvezménnyel - hogy ki tudják használni a méretükből fakadó piacérzékenységet és közösen hozzájussanak olyan eszközökhöz, amelyre egyenként nem lenne erőforrásuk. Ez a támogatási forma a tudás közös bevonására is lehetőséget ad: a cégek közösen alkalmazhatnak speciális szaktudással rendelkező alkalmazottat.
  • Regionális képzési központok létrehozása
    A nagyobb cégek megengedhetik maguknak, hogy tanácsadói tudást vonjanak be, ami a munka- és folyamatszervezésben segíti őket. A kkv-knek olyan megfizethető, regionálisan rendelkezésre álló szolgáltatásokra van szükségük, ahonnan tanácsadói tudás vonható be a problémáik megoldásához. Tehetségkutató és -támogató programokra van szükség, valamint nagyobb szerepet kell kapnia a munkaerőpiacról kiesők képzésének - ami a munkaerőhiány-problémát is enyhíteni tudja.

    Bővebben programunk Fejlődő ország című fejezetében olvashattok erről.


Az új, globalizált gazdaságban csakis akkor van esélyünk hosszú és gyümölcsöző szakmai pályát befutni, ha megtanuljuk legyőzni, vagy legalábbis megkerülni a tanulással kapcsolatos korlátainkat.

A cikk egy részének eredeti verziója megtalálható itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr3814248301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.