Tűnődés a konyhában…

Egy törökbálinti pedagógus levele

2018. szeptember 26. Momentum Mozgalom

Hősünk, az egyszeri asszony éli az életét Magyarországon. Van munkája, még értelmiséginek is mondható, felelősségteljes, gyermekei vannak, még nem nyugdíjas, de már nem csitri. Nem él rosszul, de nem él jól sem! Hallgatja a híreket, olvas újságot, irodalmat. Gondolkodik. Na, ezt nem kellene! Mert akkor összefüggéseket fedez fel, felvillannak a jelentések a sorok között. Sok mindent nem is ért, hiszen éppen főz, szilvás gombócot, szezon van, ez a család egyik kedvence, takarít, teszi dolgát, amit ő vállalt nőként, anyaként, felelős szülőként, társként, emberként.

42237546_459101521245575_1607163202951446528_n.jpg

Elég a túl sok lexikális tudásból, és valóban hasznos ismeretekre akarsz szert tenni? Vedd kezedbe a sorsod! Elindítottuk a Jövőképzőt. Keresd fel honlapunkat: tiedajovod.hu

Gondolkodik tovább! Ráadásul olyan helyen, olyan munkakörben dolgozik, ami minden ma hazánkban, csak megbecsült nem. Szegényke pedagógus. Tehát még kérdezni is tud. Időnként magától, időnként a párjától, aki érti a politikát. Hősünk nem. Csak kérdez, mert nem ért. Néha már nem tudja, kitől kérdezzen, mert a válaszok ott vannak ugyan, egyszerűek lennének, csak nem alkalmazzuk ezeket ebben az országban, csak nem működnek. Miért? Ki tudja?

Nem írt még illegális politikai irodalmat. Nem írt még engedély nélkül kinyomtatott brossurát vagy könyvet, könyvbe sem. Mert ez lenne a szamizdat. Vélhetőleg szükséges, hogy legyen. Ha szükséges, hogy legyen, akkor valami nem jó, valami olyan helyzet, légkör, probléma van az országban, ami ezt szükségessé teszi. Mert itt akkor valaki ferdít, hazudik. (Én nem, mondta a kisnyúl!) Ezt kellene megoldani. De mi is a megoldás? Mit jelent a szó? Tudjuk?

De lássuk a felmerülő kérdéseket két szilvás gombóc gyúrása között.

Miért ilyen átkozottul ostoba a helyzet ma hazánkban a pedagógiával? Mi a gond? Van gond Törökbálinton is? Hiszen jól keres hősünk pedagógusként. Az állam szerint. Ingyen kapják a tankönyvet a tanulók. Az állam szerint. Az iskola technikai dolgozóinak felügyeletét, épületgondnokságát visszaadták az önkormányzatoknak. Az állam szerint. Az önkormányzat ellátja a feladatát. Az állam szerint.  A pedagógus tele van szabadsággal. Mindenki szerint.

Na, most ez így ebben a formában nem igaz!

A helyzet az, hogy hősünknek (nem csak neki) kevesebb lett a fizetése, illetve ha nem, akkor azért, mert közben egy másik végzettséget is szerzett, mellyel parányi emelésért dupla időben dolgozik az államnak. A pályakezdők pedig kb. harmincezerrel keresnek többet a minimálbérnél. Kérdés van?

Nagyon megjárta Érd és környéke (is) a tankerületté válással. Ők nagyon ügyesen spórolnak. Itt nem jár cafetéria, jutalom, étkezési hozzájárulás, de nincs helyettesítési díj, túlóra sem, hiszen iszonyú béremelést kaptunk. Alapbér, oszt annyi. Öt éve vette át az állam a finanszírozásunkat. Azóta egy peták jutalmat nem kapott senki. Nagyon motiváló. Pedagógus II.-ben, ami a kötelezően elérendő szint ezen az álompályán, 30 éve dolgozó kollégáknak a bére alig éri el a nettó 230000-at.

Kész a gombóc, belseje álomlila, fahéjas! Természetesen morzsában, cukorszórással!

Törökbálinton van egy jutalmazási rendszer, amiért szigorúan két évenként ácsingózhatunk, pályázhatunk, adatokat, adminisztrációt gyűjthetünk magunkról. Bizonyítjuk, hogy a pályán vagyunk. Ha kiválasztódtunk, kaphatunk – nem mondom – igen ütős jutalmat, de kétévenként lássuk be…

Csak kétévente dolgozom jól? És aki nem írós fajta? Az nem is megy utána! Agyrém. 

Ez is megalázó, de hát ez Magyarország.

Szegény asszony, miközben gondolkodik, majdnem félrenyel egy újabb kérdés felmerültekor. Mi is van még? Ja, a legszebb! Az iskolaépületek ellátása technikailag. Ez viszont viccnek is rossz!

Az önkormányzatok sok helyen gyorsan lepasszolták ezért-azért a technikai feladatokat egy-egy alvállalkozónak, kft-nek, az ég tudja, kiknek. Na, csak azt felejtették el közölni a dolgozókkal, hogy ezek iskolák. Speciális munkarenddel, tele hangos, néha rendetlen, sáros, vizes, koszoló gyerekekkel. Időnként járkálnak ott pedagógusok is, de minek, hiszen ezek a kft-k vagy mik teleragasztják az iskolát tacepaókkal:

Ne nyúlj az ablaküveghez!

Ma a takarító nem takarít, hanem fényképez, ha olyat lát, ami nem volt leírva a munkaköri leírásában, akkor nem is kell megcsinálni. Nem mos fel időben, mert jön még be az iskolába sáros lábbal egy másik csoport is, majd órákkal később ugyan, de addig vár. Senki nem tudja felelősségre vonni. Addig sáros az iskola. Kit érdekel? Ablakot, függönyt csak kétszer mosnak, mert csak, szeptemberben és júniusban – talán. Hogy addig százszor lerohad a kosztól, kit érdekel? Az étkezőben már nincs terítő az asztalon ebédnél, mert azt mosni kell. Az nem baj, hogy kulturált étkezés stb. Érdekel még valakit? Iskolai szünetekben nem takarítanak, pedig nincs ott a zavaró tényező a gyerek, meg a sok okvetetlen tanár, hanem szabadságon vannak. Volt, hogy büdös szemétszagra jöttünk vissza a téli szünet után. Napi öt-hat cigarettaszünettel, ami legalább tízperces. De a munkaidő a technikai személyzetnek véget ér előbb, mint az iskola. Mert hát ugye azt így kell….

Mindenki kér még repetát a gombócból. Puha és édes. Mellé egy kis bossa nova, David Bowie! Nincs itt baj a pedagógiával!

Megoldások nincsenek, mert nincs felelős, a legjobb rendszer a megosztott, mert ember nem látja át, mindenki az állását félti, konfrontálódni nem akar.

Megoldás lenne: egyeztető tárgyalás a munkaköri leírásról. Nyilvános eredménnyel, kifüggesztve, hogy mindenki tudja!

És még egy adag gombóc. 

A tankönyvhelyzetről, túlterheltségről, a tanítók egyetemi diplomájának el nem ismeréséről majd máskor egy jó csúsztatott palacsinta, Eric Clapton és Satie mellől.

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr1614264981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.