Az erdoğani rezsim

A “Hibrid rendszerek” sorozat második része

2018. október 08. Momentum Mozgalom

Ha érdemben szeretnénk küzdeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, a NER-rel szemben, akkor pontosan kell értenünk, mivel állunk szemben. Akár liberális demokráciának, akár kiteljesedett diktatúrának tekintjük a NER-t, rossz válaszokat fogunk adni. Ezek helyett a NER-t hibrid rezsimként érdemes értelmeznünk: olyan rendszerként, ami a demokrácia és a diktatúra között van félúton. Egy hosszú esszében Filippov Gábor nemzetközi kontextusban elemezte a témát. Sorozatunkban körüljárjuk az általa is felvetett nemzetközi példákat: megnézzük, hogy máshol hogyan működnek és hogyan buknak meg az ilyen berendezkedések. Az első rész a mexikói rezsim bukásáról szólt. Most Erdoğan magyarországi látogatásának tiszteletére Törökországgal folytatjuk a sort.

 aaa.png

Kép forrása

A mai, modern Törökországot Musztafa Kemal Atatürk alapította az Oszmán Birodalom romjain az I. világháborút követően. Atatürk politikai, gazdasági, szociális, kulturális reformjai arra irányultak, hogy a török nép megszabaduljon az évszázados feudális, hűbéri viszonyoktól, és végre a saját maga által megválasztott képviselői kezébe adja az ország felemelkedésének a kulcsát.

Törökország az első olyan iszlám állam, ahol megtörtént a szekularizáció, vagyis az egyházi és állami intézmények szétválasztása. A kormányváltások 1950-től kezdve választások útján zajlottak le, szabaddá vált a sajtó, a véleménynyilvánítás. Törökország nem egy elmaradott, vallási fanatikusokkal teli ország volt, hanem a nyugathoz, Európához tartozni akaró, majd később az Európai Unióba igyekvő állam.

Recep Tayyip Erdoğan

Recep Tayyip Erdoğan egy vallásos iszlám iskola elvégzése után a Marmara Egyetemen közgazdasági és üzleti tanulmányokat folytatott. Politikai karrierje előtt profi labdarúgó és az isztambuli tömegközlekedési vállalat (IETT) alkalmazottja volt.

Már középiskolásként az iszlamista politikai irányzat elkötelezett támogatója volt, később Necmettin Erbakan, Törökország első iszlamista miniszterelnökének aktív híve lett.

Az 1980-as évek közepére isztambuli kerületi polgármesterré, majd az Isztambuli Tartomány elnökévé választották. Többször indult országgyűlési választáson is, de pártja, a Jólét Pártja csak 1991-ben érte el a parlamenti küszöböt. Végül 1994-re már főpolgármester lett. Jelentősen növelték népszerűségét a város infrastruktúrájának, közlekedésének fejlesztésében és a város szépítésében elért eredményei.

Azonban meggyőződésesen iszlamista maradt. 1997. december 12-én, egy délkelet-törökországi nyilvános megjelenés alkalmával a nacionalista költő, Ziya Gökalp egyik ismert verséből idézett:

A mecsetek a mi laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink.

Csakhogy történészek szerint az Erdoğan által idézett sorok nem voltak megtalálhatóak az eredeti versben. Emiatt 1998-ban Erdoğant vallási gyűlölet szításáért tíz hónap fogházra ítélték, melyből négy hónapot töltött le 1999 márciusa és júliusa között. Főpolgármesteri tisztségéről lemondott, pártját betiltották, hiszen nagyon kényes volt az egyensúly a vallás és a politika között, történelmi okokból ezt nagyon komolyan vették.

Szabadulása után újjászervezte saját pártját, az Erény Pártját, amelyet azonban alkotmányellenesnek minősítettek 1999-ben. A válság hatására 2001-ben szakított Erbakannal, és új pártjával, az Igazság és Fejlődés Párjával (AKP) 2002-ben választást tudott nyerni, annak köszönhetően, hogy a választók nem voltak elégedettek a kormány gazdaságpolitikájával és a közigazgatás minőségével. A párt kezdetben piaci liberális és haladáspárti volt, ez is népszerűvé tette őket, később azonban dominánssá vált a jobb oldali szárny.

Hatalmon

Hatalomra jutása már előrevetítette módszere jellegét. Büntetett előéletűként ugyanis nem lehetett parlamenti képviselő. Ilyenkor jól jön, ha van kéznél egy jóbarát, aki viszont az lehet. Így történt, hogy ideiglenesen miniszterelnökké nevezték ki Abdullah Gült, aki megszavaztatta az alkotmány módosítását, amely lehetővé tette, hogy Erdoğan elnyerje Siirt tartomány egyik megüresedett parlamenti mandátumát egy időszaki választáson. Gül ekkor lemondott (megkapta a külügyi tárcát), Erdoğant pedig Ahmet Necdet Sezer államfő kinevezte miniszterelnöknek.

Erdoğan kormányzása idején szintén ért el olyan sikereket, amik nyugati szemmel is eredménynek számítottak. Csökkentette az inflációt, IMF-hitelhez juttatta Törökországot, és megkezdte a tárgyalásokat a csatlakozásról az Európai Unióval. Ennek érdekében bővítették a kurdok jogait, eltörölték a halálbüntetést, és csökkentették a hadsereg politikai befolyását. Erősítette a demokratikus berendezkedést, a munkásosztály támogatását jóléti intézkedésekkel nyerte meg.

A szélsőségesen iszlamista Abdullah Gül 2007-es köztársasági elnökké jelölése ellen egymillióan tiltakoztak az utcákon, ennek hatására Gül visszalépett. Mindezek ellenére megválasztották, 2007 és 2014 között ő volt Törökország köztársasági elnöke, utóda pedig Erdoğan lett. A hála kötelez.

Közben már akkor intő jel volt, hogy olyan intézkedéseket hozott Erdoğan kormánya, amelyek egyértelműen az iszlám státuszának megerősítését célozták. A fejkendő viselés tilalmát eltörölte, az alkoholos italok és dohánytermékek televízióban történő megjelenítését szintén. És ez csak az első lépés volt ebbe az irányba.

A kül- és belpolitikai problémák közben egyre sokasodtak, növelve a feszültséget az iszlamizálódó Erdoğan és a szekularizáció-párti ellenzék között. Komoly kihívást jelentett az Európát is érintő 2015-ös menekültválság és a szíriai polgárháború. Gondot okozott az oroszországi konfliktus, miután a törökök 2015 novemberében lelőttek egy orosz vadászbombázót. Egyre nagyobb gond lett a belpolitikai gyengülés, hiszen 2015-ben már nem szerzett abszolút többséget az AKP. További kihívást jelentett a kurd fegyveres konfliktus kiújulása és a gazdasági visszaesés is.

Innentől vált rendszeressé, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a hadsereg vezetőit bebörtönzik, ellenzéki újságírókat hurcolnak meg és tartóztatnak le. A befolyás elvesztésének félelme erősödött, autokratikus hatalomgyakorlás lett az új norma.

2016 januárjában értelmiségiek, professzorok, akadémikusok írtak petíciót a kurd harcok megszüntetése érdekében. Válaszul csaknem 27 akadémikust bocsátottak el, és körülbelül 550 közigazgatási dolgozót és tanárt függesztettek fel.

Erdoğan iszlamista törekvéseit nem nézte jó szemmel a hadsereg, ami évtizedek óta a szekuláris berendezkedés őreként működött. A feszültség folyamatosan nőtt, majd 2016. július 15-én egy sikertelen puccskísérletben csúcsosodott ki. A török hadsereg néhány egysége megszállta Isztambul és Ankara stratégiai fontosságú pontjait, elfoglalta a köztévét, majd bejelentette, hogy átveszi a hatalmat. Szükségállapotot és kijárási tilalmat rendeltek el az országban. Erdoğan az utcára hívta híveit és véres harcok árán elfojtották a puccsot. Az elnök kijelentette:

A puccs Isten ajándéka, mert így végre megtisztíthatja a hadsereget a »reakciós elemektől« és a puccsisták súlyos árat fognak fizetni tetteikért.

A megtorlás eredményeképpen közel 60 000 embert tartóztattak le, illetve bocsátottak el. Köztük több ezer tanárt, bírót, katonát, közigazgatásban dolgozót, az alkotmánybíróság alelnökét, hitoktatókat, egyetemi dékánokat. Mindenkit, akire a gyanú árnyéka rávetült.

Az ellenzék összefog

A 2018. júniusi választásokat a végrehajtó elnöki rendszer bevezetéséről szóló népszavazás előzte meg 2017. április 16-án. Az eredmény rendkívül szoros volt, a választók 51,41 százaléka igennel, 48,6 százaléka nemmel voksolt az alkotmánymódosításra. Az ellenzéki Köztársasági Néppárt a legfőbb választási bizottsághoz (YSK) és a legfőbb közigazgatási bírósághoz fordult az eredmény miatt, mert szerintük az YSK legalább 2,5 millió olyan borítékot és szavazócédulát érvényesnek fogadott el a voksok összesítésénél, amelyek nem voltak hivatali pecséttel ellátva, és ez befolyásolhatta a referendum kimenetelét. A kifogást mindkét testület elutasította.

Az EBESZ által is kifogásolt népszavazási eredményekkel, alkotmánymódosítással Erdoğan legitimizálta, hogy egy 2019 novemberére meghirdetett előrehozott választás parlamentáris eszközével diktátor válhasson belőle.

Az alkotmánymódosítás célja az államfői jogok kiszélesítése, aki ezzel a jogkörbővítés mellett a végrehajtó hatalom feje lesz. Miniszterek, alelnökök kinevezése is a jogkörébe kerül, ezzel a miniszterelnöki intézmény megszűnik létezni. Az államfő rendelkezhet a rendkívüli állapot elrendeléséről, feloldásáról. Visszaküldheti a parlamentnek az egyes jogszabályokat, továbbá törvényerejű rendeleteket bocsáthat ki, de csak olyan területeken, amelyeket a törvény nem szabályoz egyértelműen.

Az elnökválasztás tétje az tehát, hogy a török nép felhatalmazza-e Erdoğant a fenti jogkörökkel, megválasztja-e a végrehajtó hatalom fejévé.

A kihívásra a török ellenzék összefogással válaszolt. A belügyminiszter, Meral Akşener új ellenzéki pártot alapított Jó Párt néven, amelynek államfő jelöltje ő maga lett. Új pártot azért alapított, mert saját pártja, az Igaz Út Párt elnöke támogatásáról biztosította Erdoğant. Rendkívül népszerű politikus volt köszönhetően annak, hogy a népszavazás idején ő volt a “Nem” kampány arca. Egyes felmérések szerint támogatottsága a 40 százalékot is elérte.

bbbb.png

Meral Akşener

Az ellenzéki pártok felismerték, hogy Meral Akşener esélyes jelölt Erdoğannal szemben, azonban a Jó Párt önmagában nem tudott frakciót alakítani, köszönhetően a magas, 10%-os parlamenti bejutási küszöbnek. A felismerést tett követte, a négy nagy ellenzéki párt tagokat delegált a Jó Párt frakciójába, és a Köztársasági Néppárt (amely 15 tagot delegált át), a Jólét Pártja, a Demokrata Párt, valamint a Jó Párt négypárti választási szövetséget kötött.

Erdoğan válaszul bejelentette, hogy az eredetileg tervezett dátum, 2019. november helyett 2018. június 24-én tartják az elnök- és parlamenti választásokat, amely után életbe léphet az országban a végrehajtó elnöki rendszer.

A választáson kihívója lett Meral Akşener mellett Doğu Perinçek, a parlamenten kívüli, nacionalista Haza Pártja, Muharrem Ince, a Köztársasági Néppárt (CHP), Selahattin Demirtaş, a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) és Temel Karamollaoğlu, a parlamenten kívüli, iszlamista Aranykor Pártja jelöltjei. A választás két fordulós abban az esetben, ha egyik jelölt sem éri el a szavazatok minimum 50 százalékát.

ccc.png

Muharrem Ince

A második fordulóra azonban nem került sor. Selahattin Demirtaş a júniusi választás előtt előzetes letartóztatásba került terrorizmus vádjával. Börtönbe került a párt teljes vezetése, 8 parlamenti képviselője, 80 polgármestere és több ezer aktivistája is, a 2016-os puccs megtorlásának részeként. Demirtaş a szavazatok 8,4 százalékát szerezte meg, ezzel a negyedik helyen végzett. A harmadik helyezett 7,3 százalékkal Meral Akşener lett. Ez a meglepő eredmény annak is köszönhető, hogy a Köztársasági Néppárt jelöltje, Muharrem Ince megszerezte a szavazatok 30,6 százalékát. Ince kiemelkedően jó kampánynak, ragyogó szónoki képességeinek, egyszerű, hétköznapi életvitelének és mindezek miatt meredeken felfelé ívelő népszerűségének köszönhette az eredményt.

Az elnökválasztást a szavazatok 52,6 százalékának megszerzésével Erdoğan nyerte. Mivel ez több, mint 50 százalék, második fordulót nem kellett tartani. Elnöki beiktatásán mindössze két EU-tagország képviseltette magát vezetői szinten. Az egyik Bulgária volt, a másik Magyarország.

Az elnöki rendszer

A 2017-es népszavazás és a 2018-as elnökválasztás eredményeképpen Recep Tayyip Erdoğan letehette az államfői esküt a török parlamentben. Valamennyi miniszterelnöki jogkör átszállt rá, így az 1923-ban alapított köztársaság miniszterelnöki intézménye megszűnt létezni.

Ettől a pillanattól kezdve Erdoğan egy személyben jelölheti ki az alelnököket és a minisztereket, akik közül a miniszterré kinevezett parlamenti képviselők elveszítik mandátumukat. A minisztériumok számát 26-ról 16-ra csökkentette, és közvetlenül az államfői hivatal alá rendelte. A magas beosztású bírák és ügyészek kinevezése is az ő joga. Bármikor feloszlathatja a parlamentet, rendeleteken keresztül is kormányozhat, és egymaga kihirdetheti a nemzeti szükségállapotot is.

Az újonnan létrejövő kincstári és pénzügyi tárcáért Erdoğan veje, Berat Albayrak felel, akit idén szeptemberben kinevezett a nemzeti vagyon alapkezelő igazgatóságának tagjává. Annak a török nemzeti vagyon eszközeit kezelő alapnak lett az igazgatósági tagja Erdoğan veje, amely az állami bankok mellett olyan török társaságok vagyonát is kezeli, mint a Türk Telekom távközlési szolgáltató, a Turkish Airlines légitársaság, a török posta, a tőzsde, a közlekedési társaságok és a szerencsejáték forgalmat bonyolító állami vállalat.

Az alapkezelő elnökévé az államfő Erdoğant nevezte ki...

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr8114288241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.