Mennyit ér a családi pótlék?

A családi pótlék a “családok évében” sem nőtt

2018. október 10. Momentum Mozgalom

Mennyit ér a családi pótlék vásárlóereje a magyar átlagbérekhez, az Európai Uniós példákhoz viszonyítva, vagy a történelmi távlatok tekintetében? Képes-e a magyar gyermekek neveléséhez és iskoláztatásához méltányos és igazságos módon hozzájárulni? Hogyan változott az összege az elmúlt tíz évben? Van-e forrás az emeléséhez?

Majoros András írása.

lonely-428380_1280.jpg

Forrás: Pixabay

 

 

A múlt

A családi pótlék korábban sokkal fontosabb társadalmi biztonsági szerepet töltött be Magyarországon. Tárkányi Ákos izgalmas történeti áttekintéséből többek között megtudhatjuk, hogy a családi pótlék, nem népesedés-, hanem szociálpolitikai intézkedés volt. Hazánkban 1912-ben vezették be, de csak az állami közalkalmazottak részére. Összességében az eleve gazdagabbaknak nyújtott többet, egy háromgyermekes “hivatalszolga” havi fizetésének 30-50 (!) %-át is kitette. A magyar rendszer Európa-szerte az úttörők közé tartozott: családi juttatásokat korábban csak Németországban, Olaszországban és Belgiumban vezettek be.

A szélesebb rétegeknek járó családi pótlék csak 1938-ban lett törvénybe iktatva. A mezőgazdasági dolgozók három- és többgyermekes családjai 1953-tól váltak (az állami szektorban foglalkoztatottak családjaihoz képest alacsonyabb összegre) jogosulttá. A gyermekeiket egyedül nevelő anyák 1959-től, az egygyermekes családok (igaz először csak a gyermek 6 éves koráig) 1983-tól kaphattak családi pótlékot.

Univerzális, munkaviszonytól, valamint a gyermekek életkorától független családi pótlék – újfent az ártámogatások megszűnésének inflációs hatásait kompenzálásaként – 1990-ben került bevezetésre. Ekkorra a két gyermek után járó családi pótlék összege meghaladta az átlagkereset 40%-át, ami a posztszocialista (15-20%), hanem a nyugat-európai (5-10%) országokra akkoriban jellemző átlagbér-aránynál is sokkal magasabb volt. „A családi juttatásokra fordított összeg Magyarországon 1991-ben az államháztartási kiadások 7,6%-át, a GDP 4,2%-át tette ki (ez utóbbi arány ekkor világrekord volt)”.

A devalválódás és társadalmi igazságtalanná válás nem 2008-ban, hanem már a Bokros-csomaggal, 1995-ben elkezdődött: akkor lett – átmenetileg – a családi pótlék „jövedelem-tesztelté” téve. Ez egyrészről azt jelentette, hogy egy bizonyos egy főre jutó jövedelem fölött családi pótlék már nem járt. Másrészről a technikailag bonyolult jövedelem-bevallási procedúra jelentős részben zárta ki azokat a „legalacsonyabb iskolázottságú, legszegényebb rétegeket, amelyeknek a legnagyobb szüksége” lett volna a családi pótlékra.

A jelen

Jelenleg a szociális ellátások közül a legnagyobb részt a „családi támogatások” jelentik. Magyarországon jelenleg a következő típusú támogatások tartoznak ide:

  • családi pótlék
  • anyasági támogatás
  • gyermekgondozást segítő ellátás
  • gyermeknevelési támogatás
  • gyermekek születésével kapcsolatos szabadság megtérítése
  • életkezdési támogatás
  • pénzbeli és természetbeni gyermekvédelmi támogatások
  • gyermektartásdíjak megelőlegezése.


Negatív trendek

A KSH vonatkozó adatai alapján megdöbbentő, a konzervatív, családközpontú értékrenddel összeegyeztethetetlen idősor rajzolódik ki.

2008 és 2018 között a családi támogatásokra fordított állami kiadások névleges (!) értéke közel 100 milliárd forinttal, a központi kiadásokon belüli aránya 5,6 százalékról 2,9 százalékra csökkent Magyarországon (1. ábra).

aa_1.png

* 2018. évi adat: előirányzat.

Forrás: KSH

Árnyaltabb a kép természetesen, ha a családok támogatásába beszámítjuk az adókedvezményeken keresztül, közvetett módon, jövedelem-alapon nyújtott, “családoknál hagyott” összegeket is. Ha hihetünk az állami propagandának, akkor az adózók kb. egynegyede, összesen közel 300 milliárd Ft értékben részesült 2017-ben családi adókedvezményben.

Ugyanakkor az adókedvezményeknek a gyermekvállalási hajlandóságra gyakorolt hatása nem világos.

A családok közvetlen anyagi támogatására fordított összeg drámai csökkenése több oldalról magyarázható. Oka lehet a születési szám csökkenése és a kivándorlás: szintén a KSH adatai szerint 2008 és 2017 között a családi pótlékban részesülő magyarországi családok átlagos száma 13%-kal, a gyermekeké szintén 13%-kal, míg a gyermeknevelési támogatásban részesülő családok havi átlagos száma 21%-kal csökkent.

Elemzésünket a továbbiakban szűkítsük a családi támogatások több mint 75%-át kitevő családi pótlékra, amely azt az összeget jelenti, amennyivel „az állam havi rendszerességgel hozzájárul a gyermek nevelésével, iskoláztatásával járó költségekhez”.

Mennyi is az annyi?

Magyarországon a családi pótlék – 2008 óta egy fillért sem emelkedett.

„A családi pótlék havi összege:

  1. a)     egygyermekes család esetén 12 200 forint,
  2. b)     egy gyermeket nevelő egyedülálló esetén 13 700 forint,
  3. c)     kétgyermekes család esetén gyermekenként 13 300 forint,
  4. d)     két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 14 800 forint,
  5. e)     három- vagy többgyermekes család esetén gyermekenként 16 000 forint,
  6. f)      három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 17 000 forint,
  7. g)     tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő család esetén, valamint a gyermekotthonban, javítóintézetben, büntetés-végrehajtási intézetben vagy szociális intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél elhelyezett tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 23 300 forint,
  8. h)     tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő egyedülálló esetén a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 25 900 forint.”

A jelenlegi családi pótlék rendszerrel nemcsak a méltánytalanul alacsony és 10 éve változatlan összeg a probléma, hanem az is, hogy a szükségletekhez képest pont azok kapnak igazságtalanul keveset, akik erre rá lennének szorulva, ami tovább növeli a társadalmon belüli jövedelmi egyenlőtlenségeket.

A KSH inflációra vonatkozó tájékoztatási adatbázisa szerint 2008 és 2017 között a fogyasztói árak összességében 33%-kal emelkedtek Magyarországon.

A családi pótlék rendeltetése szerint leginkább releváns oktatási szolgáltatások „csak” 22%-kal, míg a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeket nevelők esetében kiemelten fontos (bár a speciális gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árának alakulását nem feltétlenül visszatükröző) egészségügyi szolgáltatások összességében 20%-kal drágultak. Összességében megállapítható tehát, hogy – élethelyzettől függően – a családi pótlék reálértéke, vásárlóereje az elmúlt 10 évben 25-35%-kal csökkent Magyarországon.

Adódik azonban a kérdés: ha kevesebben élnek Magyarországon, akkor miért nem csökkennek az állami bürokrácia kiadásai is? Az állam miért a családi (továbbá: oktatási, egészségügyi) támogatásokon csökkenti a költségvetési kiadásokat? Miért ezekről a sorokról történik átcsoportosítás az állami bürokrácia fenntartására és az állami presztízs beruházások finanszírozására? Működő államban a gyermekek, családok védelme érdekében a családi támogatásokkal az állam kiegészíti a nevelésre, iskoláztatásra fordítandó piaci jövedelmeket. Nálunk a rezsicsökkentéshez hasonlóan itt is „perverz újraelosztást” valósítanak meg - a társadalom perifériáján élők jövedelmének egy részét csatornázza át az egyébként is tehetősebb családok javára.

Uniós kitekintő

Ha a fő kérdéseket európai uniós összevetésben, az Eurostat adatai alapján vizsgáljuk, akkor családi támogatásokra fordított valamennyi állami kiadás tekintetében nem állunk annyira – legalábbis a relatív gazdasági fejlettségünkhöz képest – rosszul: 2015-ben Magyarország a GDP 2.3%-át, míg a „hanyatló Nyugatot” (és Skandináviát) reprezentáló EU15 az átlag-GDP 2.4%-át költötte ilyen típusú szociális ellátásokra.

Azonban ha a nemzetközi kitekintést is a gyermeket nevelésére és iskoláztatására szánt családi pótlékra (family or child allowance) szűkítjük, akkor már kevésbé van okunk a keleti büszkeségre.

Míg az EU15-tagországokban 13%-kal nőtt, addig Magyarországon éppen ekkora mértékben csökkent az egy lakosra jutó családi pótlék euróban meghatározott vásárlóereje 2008 és 2015 között. Ez az összeg az EU15-átlag mindössze 55%-át tette ki 2015-ben.

Egyfelől az EU-tagországok rangsorában 2015-ben a 13. helyet foglaltuk el, másfelől – 9 másik országgal együtt – azon kisebbségbe, családtámogatási értelemben vett „szégyenpadhoz” tartozunk, ahol 2008 és 2015 között csökkent a fajlagos családi pótlék vásárlóerő. A visegrádi országok közül e téren csak nálunk volt tapasztalható csökkenés a vizsgált (2008-2015) időszakban (lásd 1. táblázat).

1. táblázat

Családi pótlék (family or child allowance) egy lakosra jutó, vásárlóerő-standard (PPS) szerint mért euró-összege az EU-tagországokban, 2008 és 2015 (EUR)

aa_2.png

* Lengyelország 2015-ös adata nem ismert, így nem rangsorolható, Forrás: Eurostat

Nem meglepő módon az EU-rangsor élén – az ebben is éllovas Luxemburgon kívül – azokat az országokat találjuk, amelyek a kivándorló magyar családok számára a legvonzóbb letelepedési célországoknak számítanak: Ausztria, Németország, Egyesült Királyság, Írország, Belgium. E bezzeg-országok közül is kiemelkedik közvetlen nyugati szomszédunk, a kb. 50 éve utolérni vágyott, Matolcsy mágus szerint ismét lőtávolságba került, de valahogy mindig csak a következő 25 évben utolérhető Ausztria is.

A szomszéd példa

Az családi pótlék rendszeréről megtudható, hogy erre, a jövedelemtől teljesen független pénzbeli ellátásra csak osztrák állampolgárok jogosultak, és csak abban az esetben, ha a szülő(k) és a gyermek(ek) állandó tartózkodási helye is Ausztriában található. A gyermekenkénti alapösszeg életkor szerint növekvő, vagyis az osztrák rendszer „elismeri” azt, hogy a gyermek életkorának előrehaladtával a nevelési és iskoláztatási költségek is emelkednek. Az egy családban nevelkedő gyermekek létszámát figyelembe veszik, a súlyos fogyatékossággal élő gyermekek után pedig havonta több mint 150 euró plusz támogatás jár. Ezen felül minden év szeptemberében a 6-15 éves gyermekek után egyszeri, 100 euró összegű iskolakezdési támogatásra jogosultak a családok. A támogatás a gyermek(ek) 24 éves koráig jár, amennyiben az tanulmányokat folytat.

A gyermekek utáni adójóváírás („Kinderabsetzbetrag”) Ausztriában sem ismeretlen szociálpolitikai elem, annak mértéke (havonta, gyermekenként 58 euró) azonban jóval elmarad az alanyi jogon járó támogatásokétól. Az osztrák családi pótlék rendszer nem csak társadalmilag igazságosabb a  magyarországinál, hanem – szemben a hazai neofeudalista kérelem-elbírálás gyakorlattal – innovatívabb is: a családi pótlék 2015. május 1-je óta az újszülöttek esetében – éves szinten az osztrák állampolgárok számára 39 ezer felesleges adminisztrációval töltött órát megtakarítva – a szövetségi államnál rendelkezésre álló adatok alapján automatikusan, külön kérelem nélkül megállapításra, majd folyósításra kerül.

Emeljünk, de miből?

Ha elfogadjuk, hogy a jelenlegi családi pótlék rendszer társadalmilag nem méltányos, adódik a kérdés: miből teremtsük elő az emelés pénzügyi fedezetét? Ha valaki kellően elkötelezett, és még van egy olyan „hobbija” is, hogy szeret központi költségvetési terveket (és zárszámadásokat) tételről-tételre bogarászni, akkor viszonylag könnyen lehetnek javaslatai a kérdés megválaszolására. Nézzünk néhány ilyen szembeugró tételt a 2019. központi költségvetési tervben, figyelmünket csak az Emberi Erőforrások Minisztériuma elnevezésű sóhivatalra összpontosítva!

Elsőként azt láthatjuk, hogy az EMMI igazgatása és a      „szociális és gyermekvédelmi intézményrendszer” működési költségvetése 98 (!) milliárd Ft-ot tartalmaz „személyi juttatások” soron. Ha végre tényleg megvalósul a régóta ígért 20%-os bürokrácia-csökkentés, akkor itt rögtön felszabadítható cirka 20 milliárd Ft.

Természetesen a „Sportlétesítmények fejlesztése és kezelése” fejezeti kezelésű előirányzat sorai a legígéretesebbek: tényleg költsön az Ország 2019-ben 1.9 milliárd Ft-ot a „Székesfehérvári Sóstói Stadion fejlesztésének támogatására”, 3.4 milliárd Ft-ot „Kiemelt sportegyesületek sportlétesítmény fenntartásának és üzemeltetésének támogatására”, 4.8 milliárd Ft-ot „Egyedi sportlétesítmény-fejlesztések támogatására”, 15.3 milliárd Ft-ot a Maccabi Játékok sport infrastruktúra fejlesztésére, 8.1 milliárd Ft-ot „A 16 kiemelt sportág sportlétesítmény-fejlesztésének támogatására”? Vagy fordítsuk ezt az összesen több mint 30 milliárd Ft-ot inkább családi pótlék emelésre? Persze, ne hasonlítsuk össze az almát (a családi pótlékra fordított működési kiadásokat) a körtével (a sport infrastruktúra fejlesztésre szánt felhalmozási kiadásokkal), de ha valaki kellően kitartó, akkor a Magyar Államkincstár publikus adataialapján összerakhatja, hogy ezek a sport-kiadások nem egyszeri hanem az utóbbi években gyakorlatilag állandósult kiadási tételei a hazai költségvetésnek.

Adódik a kérdés: ha kevesebben élnek Magyarországon, akkor miért nem csökkennek az állami bürokrácia kiadásai is? Az állam miért a családi (továbbá: oktatási, egészségügyi) támogatásokon csökkenti a költségvetési kiadásokat? Miért ezekről a sorokról történik átcsoportosítás az állami bürokrácia fenntartására és az állami presztízs beruházások finanszírozására? Működő államban a gyermekek, családok védelme érdekében a családi támogatásokkal az állam kiegészíti a nevelésre, iskoláztatásra fordítandó piaci jövedelmeket. Nálunk a rezsicsökkentéshez hasonlóan itt is „perverz újraelosztást” valósítanak meg - a társadalom perifériáján élők jövedelmének egy részét csatornázza át az egyébként is tehetősebb családok javára.

A családi adókedvezmény tovább súlyosbítja társadalomban egyébként is meglévő egyenlőtlenséget, és nem csökkenti bizonyíthatóan hatékonyan a gyermekszegénységet. A rendszer átalakításával további forrás csoportosítható át a családi pótlék összegének növelésére. Társadalmi lelkiismeret-vizsgálatot érdemes tehát annak kapcsán is végezni, hogy a mintegy 5 millió SZJA-bevalló közül nagyjából csak minden negyediknél „otthagyott” átlagosan (!) évi 262 ezer (havi 22 ezer) Ft-ból mennyit lenne “ildomos” a társadalmi szolidaritás jegyében a valóban rászorulókhoz, családi pótlék formájában átcsatornázni?

Az utolsó népszámlálási adatok szerint jelenleg kb. 200 ezer főre becsülhető a legalább 3 gyermeket nevelő édesanyák száma, akik a legújabb tervek szerint talán teljes adómentességet kapnának.  Vajon ennek támogatása a társadalom érdeke, vagy gyermekszámtól függetlenül inkább nézzük a sokkal nagyobb, a 200 ezer főnyi három gyermekes anyukát is magában foglaló összesen 1 millió főre tehető, családi pótlékra jogosult csoport érdekeit?

A Momentum „Családbarát Ország” programjának „Méltányos és igazságos családtámogatás” eleme a főbb támogatási formák vonatkozásában egyértelmű vállalásokat tesz a magyar társadalom felé.

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr9314294549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.