Egy jogalkotási ámokfutás anatómiája

Miért elfogadhatatlan egy nap alatt kivégezni az államilag támogatott lakástakarékok rendszerét?

2018. október 23. Momentum Mozgalom

Az elmúlt napokban számtalan kiváló elemzésben megírták már, hogy miért volt rossz döntés a lakástakarékok állami támogatásának azonnali, alternatív megoldás nélküli megszüntetése. Ez az írás ezért nem is erről fog szólni, hanem arról, hogy jogállami szempontból miért elfogadhatatlan az a jogalkotási módszer, ahogy ezt intézték. És arról, hogy ez a módszer önmagában sokkal ártalmasabb, mint egy rossz gazdaságpolitikai döntés.

A Momentum Jogállamiság munkacsoportjának elemzése

kep1_7.png

Kép forrása

Kezdjük egy személyes vonatkozással. A Momentum Jogállamiság munkacsoportjának küldetése és célja az, hogy az aktuális jogpolitikai, jogalkotási és alkotmányosságot érintő szakpolitikai lépéseket elemezze és értékelje.

Ehhez igyekszünk a lehető leginkább naprakésznek lenni a folyamatban lévő és a várható jogalkotási kérdésekkel kapcsolatban. Jóstehetség hiányában a legfőbb eszközünk, hogy figyelünk. Figyeljük a kormány jogalkotási programját, napi szinten ellenőrizzük az Országgyűlés honlapját és próbáljuk kiszűrni az értékelhető információkat a Kormányinfóból. Mindeközben figyeljük a saját szakterületünkön a szakmai pletykákat, eljárunk konferenciákra, hogy tudjuk, mit tervezhet a kormány, mire számítanak a gazdaság szereplői. Persze pontosan ezt teszi minden gyakorló jogász és mindenki, aki a gazdasági életben, a tudományban vagy a politikában részt vesz. Normális esetben az így összeszedhető információkból kialakul az embernek egy képe arról, hogy az egyes szakpolitikai területeken milyen lépések várhatók a közeljövőben.

Ezt nem láttuk jönni

Körültekintő jogszabályfigyelés ide vagy oda, a lakástakarékok állami támogatásának megszüntetése minket is derült égből villámcsapásként ért. Bár voltak pletykák erről, egy ekkora társadalmi hatással bíró döntés esetében még az eddigi tapasztalatok alapján sem mertünk arra gondolni, hogy minden előzmény nélkül már csak a benyújtott törvényjavaslattal fogunk szembesülni egy random hétfő délelőtt. Gyorsított eljárásban tárgyalva. És ezzel nem voltunk egyedül. A jelek szerint sem az érintett szakma, sem pedig az érintett polgárok nem tudtak előre semmit.

Nézzük meg részletesen, hogyan nézett ki, ahogy mindössze 26 óra leforgása alatt keresztül verték a magyar törvényhozáson a lakás takarékpénztári megtakarítások állami támogatásának megszüntetését.

 

  • Hétfőn 10:55-kor benyújtja a módosító törvényjavaslatot Bánki Erik fideszes képviselő, aki egyúttal indítványozza, hogy kivételes eljárásban kerüljön megtárgyalásra a javaslat.
  • Az illetékes bizottság azonnal tárgysorozatba veszi a javaslatot, majd 14:29-kor meg is szavazzák a kivételes eljárásban való tárgyalást.
  • Ezt követően rövid úton lezavarják a részletes vitát, majd a keddi ülésnapon néhány technikai módosításnak helyt adva 12:34-kor elfogadja az Országgyűlés a törvényt.
  • Kövér László aláírja és megküldi a törvényt Áder Jánosnak.
  • Áder pár órán belül aláírja azt, majd még aznap meg is jelenik a Magyar Közlönyben.
  • Szerdán pedig hatályba lép a törvény.

Vagyis nettó egy munkanap alatt megszüntettek egy húsz éve működő, több millió embert érintő, bejáratott, a családok bizalmát élvező megtakarítási formát. Ennél szorosabb menetrendet fogalmilag sem lehet elképzelni.

Ennyi idő alatt nemhogy előkészíteni nem lehet rendesen egy jogszabályt, de valószínűleg még az sem fért bele, hogy a képviselők az első oldalt elolvashassák.

Rendben van ez így? Nagyon nincs.

Nincs rendben politikailag, mert egy kormány nem működhet rabló lovagként, aki bevágtat a faluba, feldúlja azt, majd elvágtat.

Nincs rendben gazdaságilag, mert nagyon rosszat üzen a polgároknak: megpróbálsz hosszú távra előre gondoskodni a megtakarításaidról, aztán egy nap alatt beszántják az egész rendszert. És rosszat üzen a befektetőknek is: bármilyen üzleted van, egy nap alatt betilthatják azt (elég, ha a magánnyugdíjakra, trafikokra, vagy a szerencsejáték szabályozásra gondolunk).

Végül nincs rendben jogi és alkotmányossági szempontból sem.

Ideális esetben több hónapig tartó, alapos előkészítés és társadalmi egyeztetés után kerül egy törvényjavaslat az Országgyűlés elé.

Az előzetes hatásvizsgálat során vizsgálni kell a tervezett jogszabály társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait, a lehetséges adminisztratív terheket és a törvény alkalmazásához szükséges személyi és szervezeti feltételek meglétét.

Leegyszerűsítve ez úgy néz ki, hogy a kormány valamelyik szakmai műhelye (például az agrárminisztérium állattenyésztés-igazgatással foglalkozó szakértői csapata) előkészít egy jogszabályt, mert arra valamiért szükség van. Ezt a minisztérium belső jogászai, illetve az Igazságügyi Minisztérium jogalkotási főosztálya alakítják jogszabályszöveggé, és ebből lesz a törvényjavaslat. A törvényjavaslattal kapcsolatban az Országgyűlés lefolytatja az általános vitát az alapkérdésekről (például, hogy szükség van-e egyáltalán a jogszabályra), majd ezt követi a részletes vita, ahol a képviselők módosító indítványairól határoznak.

A másik út az egyéni képviselő által beterjesztett javaslat, amely ennél sokkal egyszerűbb, mert csak azon a szűrőn kell átmennie, hogy az országgyűlés (illetve az ott többséggel bíró kormány) tárgysorozatba veszi-e a javaslatot. Ha igen, akkor mehet rögtön vitára és szavazásra.

A lényeg, hogy a parlamenti vita szakaszában lehetőség van az ellenzéki álláspontok bemutatására. A jogalkotás ilyen módon a nyilvánosság előtt zajlik.

Az Orbán-kormányok gyakorlata ezt a rendszert szétverte. A vita ma már leginkább az Országgyűlés törvényalkotási bizottságában folyik le és teljesen formális az eljárás.

A jelenlegi kormányzat nem bíbelődik minisztériumi előterjesztéssel, az évi több száz törvényt az országra zúdító törvény gyárat egyéni indítványokkal táplálja. Ezzel a módszerrel teljes mértékben elkerülhető, hogy előzetesen társadalmi vitára kelljen bocsátani a tervezetet. A jogszabályok előkészítéséről szóló törvény szerint a jogszabályok előkészítése során biztosítani kell az egyeztetések átláthatóságát és azok minél teljesebb körű nyilvánosságát. A társadalmi vita keretében a készülő javaslatot elérhetővé kellene tenni a minisztérium honlapján, lehetőséget biztosítva a polgároknak a véleményezésre.

Ahhoz talán hozzászokhattunk már az elmúlt években, hogy a párbeszéd és nyilvánosság naiv elvárás a kormányzattal szemben, de az a módszer, ahogy a lakástakarékkal kapcsolatos törvénymódosítást keresztül verték, az minden korábbi rossz tapasztalatunkon túltett.

Kivételes eljárás

Mi tette lehetővé, hogy a hétfő délelőtt beterjesztett javaslatból kedd délre elfogadott törvény legyen? A kivételes eljárásrend. Jogszerű volt ennek az alkalmazása? Sajnos igen, mert a Házszabály lehetővé teszi. Hogy helyes volt-e? Semmiképpen.

Kivételes eljárásban a törvényjavaslat részletes vitáját az Országgyűlés helyett a törvényalkotási bizottság folytatja le, és a módosító javaslatokról is ő dönt. Ellenzéki felszólalásokra maximum 30 percben van lehetőség, és az előterjesztés másnapján már el is lehet fogadni a törvényt.

Szerencsére azért minden törvényt nem lehet ezzel a módszerrel meghozni, mivel félévente legfeljebb négy alkalommal kerülhet sor az alkalmazására. Indokolnia viszont nem kell az előterjesztőnek, hogy miért akarja a javaslatát erőltetett tempóban átnyomni a törvényhozáson. A kormánytöbbség gyakorlatilag a saját taktikai játszmái részeként akkor hívja le ezt az opciót a félévi keret terhére, amikor jónak látja. Amikor esélyt sem akar adni a nyilvános vitának, és az érintettek felkészülésének.

Mert ahogy most is láttuk, nem hogy megvitatni nem kell ilyenkor a törvényjavaslatot, hanem egyenesen titkolni lehet a polgárok elől.

Mindezt azért, nehogy a lakástakarék-pénztárak közgazdászai számításokat vegyenek elő, amelyben bemutatják, hogy ez valójában megéri az ügyfeleiknek. Nehogy előkerüljön egy statisztika, amiből kiderül, hogy egyszerűen nem igaz, hogy az emberek nem lakásvásárlásra vagy felújításra költik ezt a megtakarítást. Nehogy megszólaljanak a közös képviselők, és elmondják, hogy minden nagyobb társasház lakástakarékban tartja a felújítási alapot. Nehogy a pályakezdő fiatalok elmondják, hogy mennyire fontos az önálló élet elkezdéséhez, ha van a családban ilyen megtakarítás. Nehogy bárki bele merjen szólni.

Ahogy látjuk, az semmiképpen nem indokolhatta a kivételes eljárást, hogy egy új megtakarítási formával váltják fel másnaptól a lakástakarékokat, mert semmi konkrét javaslattal nem tudnak előállni több mint egy hete. Vagyis alternatíva egyelőre nincs. Továbbá nincs olyan költségvetési válsághelyzet vagy elemi csapás sem, ami indokolttá teszi a lépést.

De akkor mégis mi értelme volt ennek az erőltetett tempónak?

Csakis annyi, hogy ne mondhassák el a véleményüket azok, akiket közvetlenül érint a módosítás. Hogy még véletlenül se nyithassanak számlát az utolsó pillanatban azok, akik ilyen megtakarítást terveztek mostanában, és nehogy meghosszabbíthassák a szerződések futamidejét azok, akik már rendelkeznek ilyen megtakarítással. És persze az, hogy a pénztárak se tudjanak alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez.

Miért baj ez?

Normális országban az emberek tudják, hogy mire készül a kormány. Tudják, hogy a pénzük majd valamikor más feltételekkel fog kamatozni. Elmondhatják, hogy tetszik nekik a lakáskassza vagy sem. Normális országban az érintett társadalmi csoportok előzetesen elemezhetik, hogy jó-e nekik a változás vagy sem.

Persze a vita és az érvek egy kényelmetlen műfaj azok számára, akik hatalmon vannak. A kormány igyekszik is a lehetséges minimumra csökkenteni azoknak a lehetőségeknek a számát, amikor érdemben meg kell hallgatni másokat, érvelni kell, vagy konzultálni az érintettekkel. Pontosabban konzultálni nagyon is szeret, de csak a saját játékszabályai szerint. Úgy, hogy pár milliárdot elkölthet kérdőívek kipostázására és a politikai cirkuszra. De ami a legfontosabb, hogy olyan kérdésekben szeret konzultálni, amelyek legfeljebb szimbolikus jelentőséggel bírnak és lehetőleg egyet is ért vele az ország nagy része.

Kormányzati körökben nagyon szeretnek a „jó kormányzásra” hivatkozni, úgyhogy eláruljuk, hogy a társadalmi vita, az áttekinthető jogalkotás, az élet kiszámítható tervezhetősége és a jogbiztonság a jó kormányzás alapja. De mindenekelőtt a jogállamiság minimuma.

A rendeleti jogalkotás elfogadhatatlan

A Momentum közjogi programjának egyik alapja, hogy a mindenkori kormányt megakadályozza a rendeleti kormányzásban. Mert az, ami most zajlik, az a parlamenti jogalkotás kiüresítése. Ez a jogalkotási módszer minden ízében ellentétes a jogbiztonsággal. Amit most látunk, arról minden jogi egyetemen azt tanítják, hogy nem törvényhozás, hanem rendeleti kormányzás. Rosszabb még a Kádár alatti rendeleti kormányzásnál is, mert ott az így elfogadott jogszabályokat nem törvénynek, hanem “tvr”-nek, vagyis törvény erejű rendeletnek hívták. Mindenki tudta, hogy a tvr-t még látszat szavazásnak sem vetették alá. A Pártban valaki megírta és kiadták, hogy mostantól ennek törvényereje van.

A rendszerváltás után kevesebb mint harminc évvel megint ott vagyunk, hogy az állampolgár nem tudja, hogy holnap milyen törvény jön ki. Megint vannak kiváltságosok, akik tudják, és vannak alantasok, akik az „újságból” tudják meg, hogy mi lett a nyugdíjukkal, a megtakarításaikkal, vállalkozásukkal. Aztán találgathatnak, hogy vajon ezt épp kinek a haverja intézte el magának.

A Momentum, programjának „Szabad ország” fejezetében pont ezért javasolta, hogy meg kell szüntetni a sürgős és a kivételes eljárásrendben történő törvényelfogadás indokolás nélküli lehetőségét, mert az ilyen törvények kizárólag a demokratikus ellenőrzés kijátszását szolgálják. Azokat a kivételes eseteket, amikor valóban szükség lehet a törvények gyors módosítására, a különleges jogrend szabályai megfelelő módon lefedik.

Ami pedig konkrétan a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszüntetését illeti, a méltatlan jogalkotási eljárás egy módon mégis orvosolható. Mivel a képviseleti demokrácia adta garanciák nem érvényesülhettek, a közvetlen demokrácia szabályai alapján kell konzultálni Magyarország polgáraival. A Momentum ezért országos népszavazást kezdeményez és közvetlenül fogja megkérdezni Magyarország polgárait, hogy mit gondolnak a törvénymódosításról.

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr9814317403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.