Műszak végére mosott szarnak érzem magamat

Egy rendvédelmi dolgozó beszámolója

2019. január 15. Momentum Mozgalom
Az előző hetekben számtalan történet látott napvilágot a rendvédelmi dolgozók munkakörülményeivel kapcsolatban. A következőkben egy neve elhallgatását kérő rendvédelemben dolgozó szimpatizánsunk véleményét és hétköznapjait osztja meg velünk.
rendoros.jpg

Egy európai uniós irányelv szerint 416 óra az egy évben megengedett túlóra maximuma, viszont ennek a maximumnak akár a többszörösét is ledolgoztatják – jogszerűtlenül – a rendvédelemben dolgozók egy részével (elsősorban a végrehajtó állománnyal: „vonulós” tűzoltó, járőr, börtönőr). Ez éves szinten havi 168 órával számolva, két és fél hónapnyi plusz munkát jelent! Ez pedig hatalmas biztonsági kockázat, ami akár emberek életét, testi épségét is veszélyeztetheti. Hiába kommunikálják a különböző szervek vezetői, hogy minden rendben, ez nem igaz! Bele kell törődnünk abba, hogy a kormány képtelen betartani a saját maga által hozott törvényeket és ezzel emberek millióinak életét veszélyezteti. Elvégre a rendvédelemben dolgozók túlórái közvetve hatást gyakorolnakmindannyiunk életére. Elfogadhatatlan, ahogyan az állam a saját dolgozóival bánik és nem tartja be saját törvényeit!

Az EU-ban átlagban 318 rendőr jut százezer polgárra. Magyarországon mindössze 90, ami a legalacsonyabb arány az egész EU-ban az Eurostat 2016-os adatai szerint. A rendőrhiány nagyon súlyos, több rendőr panaszkodott nekem erről négyszemközt. Folyamatosan túlórázniuk kell. Írta Szilva Attila egy korábbi bejegyzésben.
Az említett szerveknél váltott – 12 vagy 24 órás – műszakban dolgoznak, ami még tovább fokozza a problémát. Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?
Van olyan, hogy 2-3 éjszakás szolgálat (18.00-6.30) után van egy nappalos szolgálat (6.00-18.30-ig), tehát előfordul, hogy a munkavállaló 24 órát sem tölt otthon 3-4 12 órás műszak után. De van olyan is, hogy 3 nappalos szolgálatot visz az ember. Abban az a legjobb, hogy olyankor 3 napig nem látom ébren a kisgyermekemet, és ez így megy hétről hétre, hónapról hónapra. Ennyi túlóra mellett, váltott műszakban, ugyanis csak részben van ideje az embernek saját magára, családjára. Ha például 2 éjszakás szolgálatom van egymás után, az gyakorlatilag majdnem olyan mintha 36 órát nem lennék otthon. A 2 éjszaka között kénytelen vagyok aludni, így az a nap elmegy az alvásra, illetve próbálok elintézni ezt-azt, ami fontos. Picit játszom a gyerkőccel, beszélek pár szót a feleségemmel, aztán irány vissza, dolgozni. A második éjszaka után általában hulla fáradt vagyok. Ennek ellenére igyekszem keveset aludni, hogy több időt tudjak tölteni a családommal. A kevés alvás pedig természetesen kihat az ember állóképességére, figyelmére. Vulgárisan szólva, műszak végére mosott szarnak érzem magamat. A túlórákból adódó leterheltség és folyamatos váltott műszak a bioritmust is teljesen felborítja, hiszen minimális időt sem biztosít az átállásra. A dolgozó össze-vissza alszik (ha egyáltalán el tud), össze-vissza van ébren. Ebből pedig frusztráltság, kiégés, koncentrációs zavar következhet, mely közvetett módon akár katasztrófához is vezethet. Nem éppen szerencsés, ha egy olyan agyonhajszolt tűzoltó ment életet, aki napok óta csak pár órát alszik. Mindezt kb. bruttó 230 ezer forintért...
A most ránk erőszakolt „rabszolgatörvény” kapcsán a kormány arról beszél, hogy a munkáltatók majd a jogszabály alapján járnak el, és valóban önkéntes alapon túlóráztatnak 400 órát. Mindeközben ők maguk, a törvény meghozói sem tartják be a saját törvényeiket. Hogyan várják ezt el másoktól pont ők?
A rendvédelmi dolgozók túlórájának ellentételezésére is két lehetőséget kínál a jogszabály (szabadidő vagy pénz). Viszont a valóságban szervtől, szervezeti egységtől, sőt megyétől is függően csak az egyik opció játszik. A dolgozónak nincs választási lehetősége. A hatalmas létszámhiány miatt pedig leggyakrabban a szabadidőben történő megváltásra nincs mód.
Így marad a leterheltség, és rendvédelemi szervezekben tapasztalható fokozatos leépülés, melyhez nagyban hozzá járult a korkedvezményes nyugdíj 2012-es elvétele, valamint a 2015-ben bevezetett életpálya modell, mely egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hangzatos béremelést is szakaszosan adta a kormány 4 év alatt, ráadásul a versenyszférában is emelkedő bérek miatt jócskán vesztett értékéből.
8 éve dolgozom rendvédelemben, az elmúlt években mindig abban bíztam, hogy egyszer jobb lesz, de kezdem feladni.
A rendvédelem tönkretételéhez elég volt ez a 8 esztendő. Volt idő (nem is olyan nagyon régen) amikor pl. a tűzoltósághoz akkora volt a túljelentkezés, hogy jóformán csak kihalásos alapon lehetett bekerülni, manapság toborozni kell.
Természetesen adja magát a kérdés, hogy akkor miért csinálom? Nos azért, mert szeretem a munkámat, és tudom, hogy a társadalomnak is szüksége van a munkámra. Tesszük, amit tennünk kell, évről-évre rosszabb körülmények között és évről-évre kilátástalanabb helyzetben, de ha mi sem tesszük, akkor ki fogja?
– egy rendvédelmi dolgozó
A Momentum Mozgalom által megfogalmazott követelések között nem véletlenül szerepel, hogy 
Kevesebb rendőri túlórát
Egy rendőrt se kötelezzenek többre, mint az Európai Uniós maximum! Tartsa be a kormány a saját törvényeit! Értük is tüntetünk!

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr2514563282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.