Erdősítéssel a klímaváltozás ellen?

2019. április 17. Momentum Mozgalom

A klímaváltozás mára ténykérdés. Az utóbbi években elkezdtünk megismerkedni a hatásaival Magyarországon is. A hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, a több hétig tartó kánikulák, és, mint legutóbb, súlyos károkat okozó aszály formájában. Legutóbbi cikkünk folytatásaként most a megoldást jelentő kiutak keresésével folytatjuk. Molnár Dániel írása.

danielabraja.png

Az ábrát a cikk szerzője készítette. Az adatok forrása itt érhető el.

A fosszilis tüzelőanyagok égetésével az emberiség rendkívül megnövelte a légköri szén-dioxid mennyiségét. Ahogy a fenti ábra mutatja: alig több mint 150 év alatt a légkör szén-dioxid koncentrációja a viszonylag stabil 280 ppm-ről 410 ppm-re emelkedett.

A Föld klímája ugyanakkor egy rendkívül összetett rendszer, amelyben akár egyetlen tényező megváltozása is láncreakciót indíthat el. A szén-dioxid mennyisége a légkörben sokszor változott az évmilliók során, a Földnek ez nem újdonság. Az újdonság a változás elképesztő gyorsasága, illetve az, hogy azt az ember okozza. Az ábrán nagyon jól megfigyelhető, hogy az évszázadok során viszonylag állandó koncentráció az ipari forradalmat követően látványosan kezdett emelkedni.

Az egy téveszme, hogy a klímaváltozással a bolygót tesszük tönkre, hiszen a Föld ennél nagyobb katasztrófákat is túlélt már. A bolygónk ki fogja bírni, számos állat- és növényfaj is alkalmazkodik majd a megváltozott éghajlati körülményekhez. Azonban sok faj képtelen lesz erre, és ki fog pusztulni. Nagy területek válnak majd művelésre alkalmatlanná, ez pedig hatással lesz az emberiségre is.

A klímaváltozás valójában az emberiséget veszélyezteti, hiszen a saját élőhelyeink válnak lakhatatlanná, a mi élelmiszerünk lesz megtermelhetetlen.

Tehát, ha nem cselekszünk nagyon gyorsan, akkor a kérdés az lesz: hogyan fogunk élni az emberi faj számára sokkal kevésbé élhető bolygón?

De talán még nem kell feladni. Ha sikerült röpke 150 év alatt ilyen radikálisan emelni a szén-dioxid koncentrációt a légkörben, akkor talán lehetne ilyen radikálisan csökkenteni is. Azonban az emberiség kibocsájtása évről évre növekszik, még el sem értük a tetőpontot. Ezek mellett a gazdaság és a politika viszonya nem igazán enged teret olyan lépéseknek, amelyek kellő gyorsasággal csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Erről szólt az eggyel korábbi cikkem. Ha pedig a kibocsátás nem csökken, akkor csak egy dolgot tehetünk: a szén-dioxidot valahogyan ki kell vonni a légkörből.

Több kutatás is zajlik olyan módszerek kidolgozására, amelyekkel hatékonyan lehetne megkötni a légkörben lévő szén-dioxidot. Volt már szó szivacshoz hasonló szerkezetű, szerves fémvegyületekből álló (fémorganikus) vázú anyagról, ami nagy nyomáson képes lehet megkötni a szén-dioxid molekulákat. Amerikai kutatók nátrium-hidroxiddal, azaz marólúggal kötnék meg a légkörben lévő üvegházhatású gázt. Legutóbb ausztrál kutatók dolgoztak egy projekten, amiben folyékony fém használatával alakították vissza a szén-dioxidot szénné. Ezeknek a módszereknek azonban komoly hátrányaik vannak, elsősorban a magas költségük miatt nem jelentenek megoldást.

 

Mivel lehetne akkor hatékonyan megkötni a szén-dioxidot?

Nemrég a University College London (UCL) kutatói azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés Amerika gyarmatosítása és a középkor vége felé lejátszódó mini jégkorszak között. Az európaiak megjelenésének hatására, az amerikai kontinensen élő őslakosok száma néhány évtized alatt 60 millióról 5-6 millióra csökkent. Ezáltal nagyjából egy Franciaország méretű területen szűnt meg a földművelés, amit a gyorsan növő cserjék és fák tudtak visszahódítani. A visszatérő szavannák és erdők olyan mennyiségű szén-dioxidot vonhattak ki a légkörből, hogy az üvegházhatású gáz koncentrációja körülbelül 7-10 ppm-mel csökkenhetett. Az UCL kutatóinak hipotézisét alátámasztják az antarktiszi kőzetminták is. A buborékokban talált gáz atomösszetétele arra enged következtetni, hogy a csökkenés a földműveléssel kapcsolatos folyamatok miatt mehetett végbe.

Úgy tűnik tehát, hogy az egyre növekvő szén-dioxid kibocsátás mellett, a világszerte hatalmas méreteket öltő erdőirtással egyszerre mindkét végén égetjük a gyertyát. Rengeteg üvegházhatású gázt bocsájtunk a légkörbe, közben pedig kiirtjuk az erdőinket, amelyek képesek lennének megkötni a szén-dioxidot.

Ha sikerül megértetni ezt a döntéshozókkal, akkor talán már nem is tűnik annyira elérhetetlennek, hogy felvegyük a harcot az emberiséget fenyegető klímaváltozással. Ha a kibocsátást nem tudjuk radikálisan csökkenteni (hisz már több mint száz éve erre épül a gazdaságunk), akkor csak az az út marad, hogy radikálisan növelni kell az erdőterületeinket. Ugyan a legújabb kutatások szerint az elmúlt 35 évben részben a klímaváltozásnak köszönhetően (pl: a hóhatár eltolódásával) globálisan nőtt az erdővel fedett területek nagysága, ez önmagában kevésnek bizonyul, mert továbbra is évente körülbelül 3 ppm-mel emelkedik a légkör szén-dioxid koncentrációja. Ennél többre van szükség: minden szabad földterületen, ahol csak fizikailag lehetséges, fákat és cserjéket kell ültetni, mert minél nagyobb zöldtömeget hozunk létre, annál több szén-dioxidot vonunk ki a légkörből.

Ráadásul az erdősítés további előnyökkel is járna:

  •      nem lenne óriási költségigénye,
  •      a talaj vízgazdálkodását javítaná,
  •      a defláció (a szél által okozott erózió) mértékét csökkentené,
  •      sokszínű élőhelyet biztosítana az élővilágnak,
  •      a fa nyersanyagtartalékként is szolgálna,
  •      a légszennyezést okozó szállópor-koncentrációt is csökkentené,
  •      nem kéne hozzá más országokra várni és egyezmények megkötésével húzni az időt,

és még sorolhatnánk hosszan.

Az erdősítés előnyei mellett egyik hátrányát is érdemes szem előtt tartani. A fák a fotoszintézis során feldolgozzák a szén-dioxidot és oxigént állítanak elő, illetve az így megkötött szenet tárolják. Ezt akár több millió évre is kivonják a légkörből, így járulva hozzá az éghajlati egyensúlyhoz. Egy hektár erdő fennállása alatt 900 tonna szenet von ki a légkörből, azonban ehhez 70-80 évre van szükség. Egy átgondolt faültetési program évtizedek alatt fejti ki a hatását a légkörben, de minél később kezdünk hozzá, annál kevesebb alkalmas terület marad erdősítésre, ezáltal egyre kevesebb eszköz marad a kezünkben, amivel fel tudjuk venni a harcot a klímaváltozással szemben

Az évtizedek, amelyek erdősítéssel telnének, talán elegendő időt hagynának arra, hogy a globális gazdaságban lejátszódjon az a paradigmaváltás, ami a fenntarthatóságot kiemelt célként kezeli.

Molnár Dániel

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr3614771778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.