Budapestre visszatekintve

2019. június 25. Momentum Mozgalom

Azzal a kéréssel fordultunk a külföldön élő, eredetileg budapesti tagjainkhoz, hogy röviden írják meg, hogy a budapesti körülmények hogyan befolyásolták őket abban, hogy külföldre költöztek. A beérkezett válaszokból válogattunk.

Újpest - városháza

forrás

  1. Szerepet játszott-e Budapest élhetetlensége abban, hogy külföldre költöztél? Ha igen, akkor milyen konkrét dolgokat tudnál említeni?

    B.  - Prága:
    Amikor kiköltöztem Prágába, azt hittem, Budapest élhetetlensége nem szempont számomra. Szeretem a várost, nem is azért jöttem el, mert a várossal lenne bajom. Aztán pár hónap kintlét és néhány hazalátogatás után rádöbbentem, hogy tudat alatt mennyi minden zavart. Ha egy szóval kellene leírnom ezt, akkor az a koncepciótlanság lenne. Budapesten néha úgy tűnik, hogy semminek nincs gazdája: a fizikai dolgoktól (pl. egy járdasziget) kezdve komplexebb ügyekig (pl. zajszennyezés). Persze, hogy mindenki úgy érzi, hogy ebben a városban csak magára számíthat. [Kerpel-Fronius] Gábor találóan fogalmazta meg: "nem a jobb megélhetési lehetőségekért mennek el, sokkal inkább azért, mert egészen egyszerűen az agyukra megy ez a folyamatos feszültség, a hihetetlen, vibráló, állandóan kitörni kész agresszió, ami ezt a várost uralja."

    Zs. - London:
    Nem.

    Gergő - Luxembourg:
    Imádom Budapestet. Itt születtem és itt nőttem fel. Számomra a leggyönyörűbb város a világon! Mégis vannak előnyei, hogy nem itt lakok. A mindennapok stressze érezhető Budapest polgárain, és az elmúlt évek politikai hecckampányai rossz hatással voltak az emberek lelki világára. Feszültség érezhető az egész városban. Teljesen igaza van KFG-nek, hogy fontos, hogy az emberek hangulata és egymáshoz való viszonya pozitív irányba mozduljon. A politikusoknak arra kéne építeniük, ami jó az emberekben, nem az ősi félelmekre és ellenségeskedésre.

    Réka - közgazdász, Brüsszel:
    Nem, tanulni jöttem el.

    Kitti - Berlin:
    Igen, szerepet játszott, több szempontból is. Pszichológusként végeztem az ELTÉ-n, már egyetem alatt is dolgoznom kellett, mert a szüleim sajnos nem tudtak támogatni. A budapesti albérlet mindig csak egy álom volt számomra: sajnos soha nem volt lehetőségem, hogy felköltözzek. Amikor az alapdiplomám megszerzése után próbáltam folyatatni a mesterképzésemet, egyszerűen elfáradtam az évekig tartó munka-tanulás-ingázás háromszögben és feladtam a mestert. Teljes erővel belevetettem magamat a multik HR-világába, hogy megteremthessem az egzisztenciámat Budapesten. Ez sajnos csak nagyon nehézkesen és sok lemondással sikerült volna csak. Relatíve jó fizetésem volt, de még így is kb. a fél fizetésem ráment volna a lakbérre, rezsire, egyéb számlákra, tömegközlekedésre... Így megpróbáltam a lakástakarékot: majd várok három évet és veszek egy kis zugot. De aztán annyira brutálisan elszabadultak az árak, hogy már ez sem tűnt egy reális opciónak. Végül Berlinbe költöztem inkább, mint Budapestre. Azóta sem bántam meg, mert itt minimálbérből kényelmesen elélek és nem mellesleg a világ legzöldebb fővárosában, ahol nem hiányzik a vidék, a jó levegő, az erdők, a természet, mert itt mindezt egy átlagos fővárossal járó extrák mellett is megkapom. Budapesttel kapcsolatban ez mindig az egyik legnagyobb félelmem volt - hogy hiányoznak majd a nagy erdei séták, a fűben fekvés, stb.


  2. Akár panaszkodtál a budapesti állapotokra, akár nem: vettél-e észre valami olyat egy külföldi városban, ami után úgy látod, hogy az adott város nagyon élhető? Ha igen, mi(k) volt az(ok)?

    B.  - Prága:
    A belváros szinte teljes autómentessége, a 45 ezer forintért megvásárolható éves tömegközlekedési bérlet vagy zöldfelületek minősége sokat tesznek azért, hogy Prágában egy sokkal jobb közlekedési egyensúly legyen, ami nem csak apró gesztusokat tesz a nem autóval közlekedők felé. Prágában úgy tűnik, mintha lenne egy közmegegyezés arról, hogy a város lakóinak vannak jogai és kötelezettségei, és mindkettő a lakók jólétét szolgálja. Persze itt is vannak problémák, de más ezek nagyságrendje.

    Zs. - London:
    A londoni tömegközlekedés

    Gergő - Luxembourg:
    Luxembourg városban teljesen ingyenes a közlekedés, és jó lehetőségek vannak az alternatív közlekedési eszközök, például kerékpár használatára.

    Réka - Brüsszel:
    Kevesebb autó, jobban szervezett forgalom.
    A belváros autómentesítése Londonnak jót tett. Arányosan olcsó tömegközlekedés.
    Egységes utca és városkép (nem egy jó állapotú épület egy rom mellett).
    A város „vigyáz” a lakóira zaj-, fény- és levegőszennyezés tekintetében is.
    Jó, ha a helyi iskola ugyanolyan jó, mint bármelyik másik, mert így nyugodtan küldheted oda a gyerekedet. A gyerekorvossal ugyanez a helyzet.
    Mosolygó, udvarias, kedves, előzékeny emberek a buszon és a metrón.
    Megfizethető különórák a gyerekeknek, a szülők jövedelmük függvényében fizetnek zeneiskoláért, sportért, stb.
    12 év alatti gyerekek ingyen utazhatnak tömegközlekedéssel, idősebb iskolás is olcsón utazhat.
    Egy jegy a tömegközlekedésre 1 óráig érvényes, akárhány átszállással.
    Sok-sok park, padokkal, piknikhelyekkel. Szökőkutak, amibe nyáron a gyerekek belemászhatnak játszani.
    Segítőkész rendőrök.
    A kutyák pórázon.
    Bicikliutak. Az autók megállnak a zebránál.
    Szabályok, amiknek van értelmük.
    Kollégiumi férőhelyek diákoknak.

    Kitti - Berlin:
    Berlin egy naggggyon élhető város. Tele van zöld területekkel, szuper itt bringázni, nagy becsben tartott és kihasznált tavak vannak szerte a városban (értsd: pl. lehet bennük fürdeni), rendkívül jó a tömegközlekedés, és a város kulturális központ is. Ugyanezt tapasztaltam, amikor Koppenhágában voltam, de sajnos még Párizs is sokkal élhetőbbnek tűnt, mint a mai Budapest. Ezekben a városokban – csak egy, de számomra nagyon fontos és sokat mondó példa – a város folyója nem elzárva van a közösségtől, hanem a központja azoknak. Le lehet menni a partra, sétálni mellette és ahol sajnos beton van, ott legalább tele van kellemes kávézókkal, éttermekkel a part. Budapesten a rakpart legtöbb része számomra teljesen értelmezhetetlen beton- és hajórengeteg.
    Ami még nagyon fontos szerintem: Berlinben minden sarkon van egy játszótér. A játszótér pedig nem csak fejleszteni tudja a gyerekeket és felszabadítani a szülőket, de arra is lehetőséget ad, hogy közösségek alakuljanak. Berlinben azt látom, hogy bármilyen kicsi, nagy vagy használhatatlannak, elcseszettnek tűnő területet fel lehet használni kreatívan egy új, menő, élvezhető játszótér kialakítására. Több játszóteret Budapestre! :)


  3. Ezek közül a külföldi példák közül van-e olyan, ami szerinted Budapesten is megvalósítható? Ha igen, melyek ezek?

    B.  - Prága:
    Ez egy szakpolitikai kérdés, nem gondolom, hogy ebben kompetens lennék. De ha a budapesti városvezetésnek lenne víziója (nem csak papíron) arról, hogy hol szeretnék látni a várost 15 vagy 30 év múlva, és tudnának csak egy kicsit is konszenzust teremteni, nagyságrendekkel közelebb kerülnénk egy élhető Budapesthez. Láttunk már erre példát, a Vitézy Dávid vezette BKK ilyen volt.

    Zs. - London:
    A londoni Low Emission Zone.

    Gergő - Luxembourg:
    Támogatni kellene az alternatív közlekedési eszközöket használatát. Sokat javítana Budapesten, ha elkezdenék megvalósítani a Momentum Budapest 2.0 programja "A Kis Távolságok Városa" pontját.

    Réka - Brüsszel:
    Nagyon sok.
    Plusz az ingatlanárak teljesen elrugaszkodottak a valóságtól. A budapesti lakásárak a brüsszelivel vetekednek, kb. harmadakkora GDP/fő mellett. Érthetetlen, vagyis spekuláció lehet a háttérben.

    Kitti - Berlin:
    Az újraparkosítás (lásd például a Tiergartent, ami a második világháború után nem így nézett ki azért), a város tereinek, utcáinak átalakítása olyan módon, hogy az a sétálást, bringázást, alapvetően egy zöldebb és egészségesebb életmódot, és ami szerintem a legfontosabb: a közösségek épülését támogassa! (Nagy hatással volt rám ebben a Human Scale című film, illetve az ELTE környezetpszichológiával foglalkozó tanárai.)


  4. Végül mi lenne az a változás Budapesten a meglévő adottságai mellett, ami nagyon elgondolkodtatna, hogy visszaköltözz?

    Zs. - London:
    Nem emiatt költöznék vissza, bocsi. De a vállalkozások ösztönzése, támogatása, „békén hagyása”, a korrupció, az urambátyám-szokásjog felszámolása igen sokat nyomna a latban.

    Gergő - Luxembourg:
    Hát a sokat emlegetett „iskola, kórház, munkahely”. Ha a munkahelyem hasonló megélhetést biztosítana, mint Nyugaton, és ehhez még jól működő iskola és egészségügy társulna, biztosan elgondolkoznánk a hazaköltözésről!

    Réka - Brüsszel:
    Ha jobb lenne az emberek kedve. De talán ezt a legnehezebb megváltoztatni. És az olcsóbb ingatlanárak.

    Kitti - Berlin:
    Ha egyértelműen és kimondottan elindulna egy folyamat a város élhetőbbé tétele felé, akkor szívesen hazamennék és segíteném a munkát. (De igazából, mivel az oktatás elég szar állapotban van, amíg végre megszerzem a mester diplomámat, és utána a szakképzést, amiket Magyarországon szinte lehetetlen megfelelő családi anyagi háttér vagy örök életre való eladósodás nélkül, biztosan nem költözök haza. Még akkor sem, ha bele is sajdul a szívem, hogy távol vagyok a családomtól és nem azoktól az emberektől tanulhatok, akiket annyira tisztelek az ELTE pszichológia intézetében.)


Plusz egy: mit jelentene neked, ha Budapestnek momentumos főpolgármestere lenne?

B.  - közgazdász, Prága:
Budapesten nőttem fel és jártam iskolába majd egyetemre, itt kezdtem el dolgozni is, szóval sok minden a városhoz köt. Sosem éreztem, hogy egyetlen politikust is érdekelne, mi lesz ezzel a várossal 15 év múlva. Nem érdektelenség volt ez, hanem a perspektíva hiánya. Ez az, ami fájóan hiányzik ma Budapesten. Gábor az első főpolgármester-jelölt, akiben látom nemcsak a tenni akarást, de a képességeket is arra, hogy ezen változtasson.

Zs. - London:
A legtöbbet! Miért? Mert a legmagasabb közvetlenül választott politikai tisztség, befolyás az egész ország működésére. Áttételesen, de nem utolsó sorban, az ország nemzetközi megítélésének javítása, a „Momentum-jelenség” megerősítse.

Gergő - Luxembourg:
Végre lenne egy üdítő ellenpont a NER-oligarcha-mutyi egyre erősődő - az emberek lelkét és gondolkozását is megszorító - birodalmával szemben. Budapest végre felvirágozhatna egy szabadságszerető, elvhű és hozzáértő főpolgármester vezetése alatt.

Réka - Brüsszel:
A gyerekeim esetleg Budapestre mennének egyetemre! És a gyönyörű város nem kallódna el.

Kitti - Berlin:
Egyértelműen A REMÉNYt. Így, csupa nagybetűvel. Az EP-s volt kisbetűs, most már csupa-csupa nagybetű. Sőt, talán ez már egyenesen a lehetőséget jelentené. A lehetőséget arra, hogy visszatérhessek Magyarországra. Nagyobb léptékben pedig annak a reményét adná meg nekem, hogy mire családalapításra kerül a sor az életemben, Budapest már talán lesz annyira élhető és vállalható, hogy végre haza tudok menni nyugodt szívvel.

Kerpel-Fronius Ádám - Berlin:

 

Berlinben élek, ami egyáltalán nem egy tökéletes város, sőt, nagyon sok dolog irritáló és nem követendő benne. De most a pozitívumokról szeretnék írni, amit egy budapesti városvezetés is követhetne.

Nagyon fontos, hogy a kultúra abszolút prioritás legyen a városvezetés számára. Berlinben az, mert számottevő ipar alig van (inkább szolgáltatásokból és start-up-okból él a város), de Berlin egyik legeslegnagyobb tőkéje az a mítosz, ami a kultúrája köré épül. És itt a legfontosabb jelszavak a diverzikifikáció és a nyitottság a világra. Berlinnek a nagyon nagy erőssége az, hogy a világ minden részéről élnek itt emberek. Én egyáltalán nem vagyok egy naív multi-kulti-fanatikus, de azt látom, hogy nagyon jót tesz a városnak, hogy sok kultúra él egymás mellett, nagyon sokat tanulunk egymástól. A kulturális életben, a művészetben meg különösen fontos, hogy minél többfajta kreatív ember jól érezze magát. 

Amiben a városvezetés segíthetne: egyrészt ne próbáljon nagyon egydimenziós kultúrát propagálni, hanem inkább infrastruktúrát biztosítson. Beszéltem egy művész barátommal, aki Párizsban él, de nagyon jól ismeri az otthoni viszonyokat. Szinte csak két-három hely van, ahol képzőművészek ki tudnak állítani. Nem szabad mindent átengedni a mecénásoknak, aktívan támogassa a kreatív területet - pl. ösztöndíjakkal, fesztiválokkal. 

A legtöbb ember nem kreatív és nem művész (én sem vagyok az), de ha a város a kultúrába fektet, akkor azzal a turizmusba, a város hangulatába és így a gazdaságába is befektet. (Ahol művészek vannak, ott  kávéházak is vannak, ahol kávéházak vannak, ott civil társadalom is van, meg turisták, akik nem csak azért jönnek, hogy összehányják Erzsébetvárost.)

Még egy téma: Budapestnek nagyon komoly tőkéje a város hihetetlenül gazdag és bonyolult történelme, csak senki sem érti magyar ismerősök segítsége nélkül. Sokkal intenzívebben kéne reklámozni Budapestet, mint történelmi színhelyet. Egy ötlet: aránylag kevés pénzért a városban táblákat, oszlopokat lehetne elhelyezni, amik elmagyarázzák egy-egy hely történelmi jelentőségét, akár lehet ott valamit látni, akár nem. Pl. kifejezetten hiánypótló lenne egy magyar és angol nyelvű információs tábla pl. a Hősök Terén (mikor épült, miért, kik a hősök, stb.). Ennek már vannak nyomai pl. a volt gettó helyén, de ezt sokkal rendszerezettebben és egységesebben lehetne és kellene csinálni.

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr2114911532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.