Vágjunk-e ki fákat, ha azok árnyékolják a naperőművet?

A környezetet védjük, vagy a klímát?

2020. január 31. Momentum Mozgalom

Cégek és politikusok kedvenc témái a klímaváltozás elleni harc és a környezetvédelem. A kettő ugyanakkor nem mindig jelenti ugyanazt, és néha olyan döntéseket kell hoznunk, ahol vagy a környezetet védjük, vagy a klímát. Telepítsünk-e naperőművet oda, ahol ki kell miatta vágni fákat? Urfi Máté írása.

kiirtott_akacos_egy_epulo_naperomu_mellett_a_szerzo_fenykepe.jpg

Kiirtott akácos egy épülő naperőmű mellett. A szerző felvétele

Tavaly épp a Brandenburgi kapunál sétáltam Berlinben, amikor belefutottam egy szélerőművek elleni tüntetésbe. Elsőre nehéz megérteni, miért történik ilyesmi a roppant klímatudatosnak tűnő Németországban – és épp itt lehet tetten érni a kétfajta zöld gondolkodás ellentétét. 

A szélerőmű tiszta, megújuló energiát termel, szépen kiegészíti a naperőműveket az energiamixben. A szélerőmű télen és éjszaka is, valamint felhős időben is termel, kevés földterületet vesz el, költséghatékony. Mindeközben viszont madarakat öl.

Hogy milyen mértékben pusztítja a madarakat egy szélerőmű váratlanul lesújtó lapátja, nem tudjuk pontosan. Az sem segít a tisztánlátásban, hogy például a madarak védelmében a szélerőművek ellen nemrég felszólaló Putyin elnök aligha a környezetvédők ikonja. Mégis, egy 2014-es brit tanulmány becslése szerint a szélerőművek által elpusztított madarak száma az országban minimum tízezer körül van, de akár a százezret is meghaladhatja. Akkor most ne építsünk szélerőműveket?

 

Mit nevezünk környezetvédelemnek és mi a klímavédelem?

 

Környezetvédelem az, amit könnyen megért mindenki: védjük az ökoszisztémát és a természet szépségét. Szemetet szedünk az erdőben, odaláncoljuk magunkat a Roosevelt téri fákhoz, nem eszünk fehér tigrist.

A környezet védelme sokszor szentimentális: szeretjük az évszázados beteg, öreg tölgyet, ezért kitámasztjuk, amikor ki akar dőlni, amit akár teljesen rendben lenne kivágni, és egészséges új fát ültetni a helyére. Sajnáljuk az őzeket, mert lelövik őket a vadászok, pedig természetes ellenség híján a túlszaporodás súlyos következményekkel járna.

A környezetvédelem mindig reaktív: az ember okozta károkat akarjuk helyrehozni a természetben, vagy épp megakadályozni az újabb, készülőben lévő károkozást. Környezetvédelmi intézkedésnek tekinthetők azok a lépések is, amik a klímaváltozásra reagálnak. Amikor például erdősítéssel küzdünk az sivatagosodás ellen, akkor az már reakció a klímaváltozásra: számottevően nem fog tőle javulni a levegőbe jutó ÜHG-k, azaz üvegházhatású gázok aránya, mégis hasznos a helyi ökoszisztémának.

A klímavédelem egy nehezebb fogalom: a bolygónk törékeny és rettentő bonyolult éghajlatrendszere az emberi tevékenység miatt változásban van, és ettől egyre többen és többet szenvednek. Ezeknek a károknak és kellemetlenségnek a féken tartása céljából globálisan törekszünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának erőteljes visszafogására, méghozzá úgy, hogy a helyi korlátozások ne csak annyit érjenek el, hogy a kibocsátás egy másik helyen keletkezik.

A klímavédelem energetikai kérdés. Lehet persze cicomázni, de minek? Azért változik a klíma, mert úgy termelünk energiát, hogy több ÜHG-t pöfögünk, mint amennyit fel tud venni az ökoszisztéma. Úgy védekezhetünk a káros hatások ellen, hogyha lecseréljük a meglévő technológiáinkat tisztábbakra, hatékonyabbakra: naperőművek (háztetőkön is!), szélerőművek, vízerőművek mellett bizony klímavédelmi szempontból egy modern atomerőmű is a jó megoldások között van (persze nyilván nem úgy, hogy titkos feltételek mellett orosz vazallusállammá válunk miatta).



Mit tehet a politika?

Közhely, hogy miközben 2019-ben a legfőbb témák közé emelkedett a klímaválság, a politika nem adott rá jó válaszokat. Közhely, és ráadásul így nem is teljesen igaz.

Az EU abszolút ÜHG-kibocsátása már csökkenőben van. Igenis van értelme a karburátoroknak, a nap-, és szélerőműveknek, a tömegközlekedés fejlesztésének, a városi forgalomkorlátozásnak.

Szinte kimutathatatlan ugyanakkor bármilyen városi faültetési program jótékony hatása a klímaválságra. Egy modern benzines autó 100 km-enként átlagosan nagyjából 10 kg szén-dioxidnak megfelelő ÜHG-t bocsát ki, míg egy átlagos fa kb. 21 kg szén-dioxidot köt meg évente. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos külvárosi autós ingázó kibocsátásának elnyelésére mintegy hetente lenne szükség egy fa ültetésére.

Ettől még a városi faültetésnek számos – a klímavédelemtől független – haszna van: élhetőbbé, szebbé teszi az utcákat, jótékony árnyéka radikálisan javítja a terek mikroklímáját.

Láthatjuk, sokak fejében a környezet- és a klímavédelem összemosódik, pedig a kettő gyakran távolról sem ugyanaz és néha konfliktusos. Ezt két egyszerű dilemmán keresztül mutatom be.

1. Van pár hektár rossz minőségű földem.

- Környezetvédelem: őshonos fatársulást telepítek rá, figyelve arra, hogy legyenek tisztások, rétek. Ez javítja a biodiverzitást, szép, tartós.

- Klímavédelem: naperőművet telepítek rá, vagy ha ez nem lehetséges, teleültetem akáccal. Az akác rendkívül gyorsan, igénytelenül és invazívan nő. Az őshonos fajokat kiszorítja. Ugyanakkor a gyors növekedéshez nagyon gyors ütemben szív fel szén-dioxidot. A fákat nem vágom ki, vagy ha muszáj, akkor csak bútorfának, szálaló erdőgazdálkodással.

2. Politikus vagyok, és felelős vagyok a Duna fejlesztéséért. 

- Környezetvédelem: Szennyvíztisztítókat építek, hogy tiszta legyen a Duna vize, és visszatelepítem az őshonos halfajokat.

- Klímavédelem: vízerőművet építek, hogy a víz viszonylag stabilan megújuló energiáját felhasználva olcsó és tiszta áram folyjon az emberek tévéjébe és laptopjába. Ezt bánni fogja a helyi ökoszisztéma, de hálás lesz a bolygó egésze.

A legtöbb esetben persze a környezet védelme a klímát is védi. Sőt: a fenti példák sarkítanak, hiszen például bármilyen telepített erdő szív fel szén-dioxidot. Helyesebb tehát az a megközelítés, hogy minden környezetvédelmi intézkedés egyben klímavédelem, de nem minden rovar bogár.

A politikusok felelőssége tehát, hogy ne erősítsenek rá az ún. greenwashing (zöldre mosás) jelenségére, amikor egy szervezet (cégek, önkormányzatok, stb.) látványakciókkal leplezik a tehetetlenségüket vagy a tenni akarás hiányát: fát ültetnek ahelyett, hogy épületeket szigetelnének.

Egy tízemeletes panelház szigetelésével annyi kibocsátást takaríthatunk meg évente, amennyit hozzávetőlegesen tízezer fa dolgoz fel egy év alatt. Szintén a panelházak alkalmasak arra, hogy a tetejükre napelemes kiserőművet telepítsenek, ami könnyedén fedezheti akár a lift és a lépcsőházi világítás energiaigényét. A városi autósok kibocsátását ne fákkal kompenzálják, hanem tegyenek markáns lépéseket abba az irányba, hogy ez a kibocsátás csökkenjen.

És igen, ha kell, engedélyezzék, hogy kivágjanak néhány fát, ha az árnyékol egy naperőművet. 

 

És mit tehetek én?

Véleményem szerint a klímaváltozás elleni harcnak teljesen mindegy, használsz-e szívószálat. Abszolút tévút az, hogy döntően az emberek egyéni döntésein múlik a klímaváltozás elleni harc: ez a felelősség kollektív, márpedig a kollektív döntések meghozatalára jelöljük ki azokat a politikusokat, akik képviselnek minket.

Az egyén legnagyobb fegyvere a klímaváltozás elleni harcban tehát a szavazati jog. Értsd meg, hogy melyik politikus vagy párt milyen válaszokat kínál a kihívásokra, és szavazz a legjózanabbra és legbátrabbra közülük. Majd zsarold őket azzal, hogy igenis számonkéred az ígéreteiket, és világossá teszed nekik: az újabb szavazatod a tetteiktől függ.

 

Urfi Máté 

A szerző megújuló energetikai beruházások tanácsadója, projektmenedzsere, a Momentum tagja.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr3915448644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.