Búcsú-mese Csukás Pista bácsinak

Polyák Krisztina Csukás Istvánról

2020. február 25. Momentum Mozgalom

Gyerekkorunk kedvenc meseírója elhunyt. Rengetegen az ő meséin nőttünk fel, és sokat tanultunk tőle. Polyák Krisztina családja személyesen is kötődik hozzá, miután nagyapja évtizedekig dolgozott Csukás István könyvelőjeként. Csukás István soha nem felejtette el elküldeni neki a megjelent könyveit, melyekbe mindig írt valami kedveset cikornyás kézírásával. 
86266788_212373279911729_9108695216050667520_n.jpg

 

Már este tíz óra is elmúlt, de még mindig nehéz elhinni: 

Csukás István elment. 

Ülök a számítógép előtt és nem tudom, mit is írhatnék. Mit mondana Ő? Biztosan elütné valami elmés mondattal, mert mindig jókedvű, mosolygós, viccelődős volt. 

Eredetileg csak felnőtteknek írt, és már 17 éves korában tudta, költő szeretne lenni. Az 1960-as években, Kormos István javaslatára kezdett el gyerekeknek írni, és jelnek tekintette azt, hogy Hans Christian Andersennel egy napon született.

Generációk nőttek fel történetein. Nevéhez kötődnek olyan legendás figurák, mint Süsü, a sárkány, Gombóc Artúr, Pom Pom, Sün Balázs vagy éppen személyes kedvencem, Mirr-Murr, akiről még a macskámat is elneveztem gyerekként.

Játékos, énekelhető, igazi gyerekverseket szeretett igazán írni. Hirtelen nem is tudok olyan állatot mondani, amiről ne írt volna verset, most is eszembe jutnak a Bagoly-mese, a Sün-mese, az Őz-mese szórakoztató szövegei.

Könnyed, vidám elbeszélései kicsiket, nagyokat, felnőtteket elszórakoztatnak, tanítanak. Karakterei külön egyéniségek, mégis, Csukás István hatalmas lelkének egy-egy darabjai, akiken keresztül emléke örök.

Írásaiban, verseiben olyan emberi értékek jelennek meg, mint a család és barátság fontossága, a becsületesség, az elfogadás és az, hogy nevessünk, hogy ne felejtsük el a bennünk élő gyermeket.

Bár ő nincs többé, értékrendje, bölcsessége mindig velünk marad!

 

Őz-mese

 

Erdőszélen elidőz

pettyes hátú, szelíd őz.

Messzire néz merengve,

erdőn túli terekre,

szemét nyitja kerekre,

fűre, fára, berekre.

Tán ha volna két ökre,

el is menne örökre!

 

Búcsúzunk Kossuth-díjas tanítónktól, Csukás Istvántól.

 

Polyák Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://momentum.blog.hu/api/trackback/id/tr1015491116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.